Álskorpiók
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Könyvskorpió (Chelifer cancroides) | ||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Álskorpiók témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Álskorpiók témájú kategóriát. |
Az álskorpiók (Pseudoscorpiones) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának egyik rendje. Világszerte elterjedtek, és gyakoriak.
Anatómia
Testük kicsiny, 2-8 milliméter hosszú, tojásdad, vagy hosszúkás. Testük tagolódása hasonlít a skorpiókéra, csak méretükben van eltérés, illetve abban, hogy utótestük vége nem keskenyedik el farokszerűen és nem végződik méregtövisben.
Előtestükön hátpajzsot viselnek, utótestük 11 vagy 12 szelvényű.
Tapogatólábuk nagy, ennek -általában fogazott- ollójával fogják meg zsákmányukat, és védekeznek vele. Méregmirigyet is viselhetnek rajta.
Az álskorpiók maradványai a borostyánkőben is előfordulnak.
Életmód
Szaporodás során a hímek talajra helyezik spermacsomóikat, a nőstények pedig ivarnyílásaikkal csipegetik fel azt. A hímek rendszerint hosszadalmas, bonyolult udvarlási ceremóniával kápráztatják el a nőstényeket, melyek a megtermékenyülés után petéiket a kikelésig a hasuk alatt egy tasakban tartják. Ez idő alatt a nőstény egy maga által készített szövedékben tartózkodik, melyet a csáprágón nyíló mirigyek váladékából sző. Az ivarérettséget három lárvaállapot előzi meg.
A legtöbb faj fák kérge, mohák, levelek alatt, állatok vackában él, de van olyan faj is, amely régi könyvek lapjai között él (Cheiridium museorum). Ragadozók, táplálékukat ollóik segítségével kaparintják meg, többnyire apró rovarokkal, atkákkal táplálkoznak.
Támadóikkal szemben ollóikkal védekeznek. Egyes fajok legyekbe kapaszkodnak és azokkal vitetik magukat.
Rendszertan
Az álskorpiók rendje, további 23 családra és körülbelül 3300 fajra osztható.
Irodalom
Az álskorpiókkal a magyar természetbúvárok közül elsőként Tömösváry Ödön és Daday Jenő foglalkozott, akik tanulmányaikban a magyarországi fajok anatómiai leírását és életmódját is tárgyalják.
Források
- Bokor József (szerk.). Álskorpiók, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 27.
- George C. McGavin: Rovarok, pókok és más szárazföldi ízeltlábúak. Budapest, Panemex Kft, Grafo Kft, 2000. ISBN 963 9090 441
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
