2001-es olaszországi parlamenti választások
Koalíciós listavezető | Silvio Berlusconi | Francesco Rutelli | Fausto Bertinotti |
---|---|---|---|
Párt neve | Szabadság Háza | Olajfa | Kommunista Újraalapítás Pártja |
Választási koalíció | Jobbközép koalíció | Balközép koalíció | Nincs koalíció |
Szavazatok száma | 18,398,246 49.6% [1] | 13,169,239 35.5% | 1,868,659 5% |
Mandátumok | Képviselőház: 368 / 630 Szenátus: 176 / 315 | Képviselőház: 241 / 630 Szenátus: 128 / 315 | Képviselőház: 11 / 630 Szenátus: 4 / 315 |
Változás % | - | - | - |
Változás a mandátumokban | K: 96 Sz: 33 | K: 82 Sz: 29 | K: 24 Sz: 6 |
A 2001-es olaszországi parlamenti választásokat 2001. május 13-án tartották meg. A választáson a Silvio Berlusconi vezette jobbközép koalíció győzött, míg a Róma akkori polgármestere, Francesco Rutelli által vezetett balközép Olajfa koalíció vesztett. Ez volt az első választás 1996 óta.
Választási rendszer
Az 1993-ban Sergio Mattarella által beterjesztett és népszavazáson megszavaztatott, Mattarellum néven ismert választási törvény volt érvényes:
Egy vegyes választási rendszer, mely az úgynevezett scorporo.
A Képviselőház esetén a mandátumok 75%-át egyéni választókerületek adták, 25%-ban pedig országos lista alapján. A Képviselőházban 4%-os lett a bejutási küszöb. A Szenátus esetén a mandátumok 25%-át a töredékszavazatok alapján osztották ki. A Szenátusban emellett 83 mandátumot regionális alapon osztották ki.
Pártok és jelöltek
Koalíció | Párt | Főideológia | Listavezető | ||
---|---|---|---|---|---|
Szabadság Háza | Forza Italia (FI) | Liberális konzervativizmus | Silvio Berlusconi | ||
Nemzeti Szövetség (AN) | Nemzeti konzervativizmus | Gianfranco Fini | |||
Északi Liga (LN) | Regionalizmus | Umberto Bossi | |||
Fehér Virág (CCD–CDU) | Kereszténydemokrácia | Pier Ferdinando Casini | |||
Új Olasz Szocialista Párt (NPSI) | Szociáldemokrácia | Gianni De Michelis | |||
Olasz Republikánus Párt (PRI) | Liberalizmus | Giorgio La Malfa | |||
Háromszínű Láng (FT) | Neofasizmus | Pino Rauti | |||
Olajfa | Baloldali Demokraták (DS) | Szociáldemokrácia | Massimo D'Alema | ||
Margaréta-párt (DL)[a] | Centrizmus | Francesco Rutelli | |||
Napraforgó Párt (FdV–SDI) | Ökoszocializmus | Enrico Boselli | |||
Olasz Kommunisták (PdCI) | Kommunizmus | Oliviero Diliberto | |||
Déltiroli Néppárt (SVP) | Regionalizmus | Luis Durnwalder | |||
Kommunista Újraalapítás Pártja (PRC) | Kommunizmus | Fausto Bertinotti | |||
Értékek Olaszországa (IdV) | Korrupcióellenesség | Antonio Di Pietro | |||
Európai Demokrácia (DE) | Kereszténydemokrácia | Sergio D'Antoni | |||
Bonino Listája (LB) | Libertarianizmus | Emma Bonino |
- ↑ Választási koalíció az Olasz Néppárt, Demokraták, Olasz Megújulás és a Populárisok pártokkal.
Koalíciós listavezetők
Kép | Név | Akkori szerepe | Refs | |
---|---|---|---|---|
Silvio Berlusconi (1936– )
| Olaszország miniszterelnöke (1994–1995) További pozíciók
| [2][3] | ||
Francesco Rutelli (1954– )
| Róma polgármestere (1993–2001) További pozíciók
| [4][5] | ||
Fausto Bertinotti (1940– )
| Kommunista Újraalapítás Pártja főtitkára (1994–2006) További pozíciók
| [6][7] | ||
Antonio Di Pietro (1950– )
| Közművekért felelős miniszter (1996–1996) További pozíciók
| [8][9] | ||
Sergio D'Antoni (1946– )
| CISL főtitkára (1991–2000) | [10][11] | ||
Emma Bonino (1948– )
| Egészségügyi és élelmiszerbiztonsági európai biztos (1995–1999) További pozíciók
| [12][13] |
Választási kampány
A választási kampányban a Silvio Berlusconi vezette Szabadság Háza jobbközép koalíció és a Francesco Rutelli vezette balközép Olajfa koalíció volt a két fő esélyes. Az 1996-os választásokon a balközép koalíció győzött és négy kormány volt ez idő alatt: Romano Prodi első, Massimo D'Alema első és második valamint Giuliano Amato második kormánya. A kormány külső támogatója végig a Kommunista Újraalapítás Pártja volt, ám az Olajfa és a kommunisták között gyakori belviszály volt, emiatt gyakoriak voltak a kormányválságok.
A Silvio Berlusconi vezette Szabadság Házában a Forza Italia és Nemzeti Szövetségen kívül ismét tagja lett az Északi Liga is. A választási kampány utolsó napjaiban a Rai 1-n futó Porta a porta politikai műsorban megkötött "az olaszokkal való szerződését", amiben a választási programjuknak a végrehajtását vállalta kormányra kerülésük esetén.
Jegyzetek
- ↑ Archivio storico delle elezioni - 1996. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ I manifesti elettorali di Silvio Berlusconi dal 1994 ad oggi
- ↑ Berlusconi: il contratto del 2001
- ↑ Rutelli ammette la sconfitta. "Ora opposizione dura"
- ↑ Politiche 2001: manifestazione di chiusura della campagna elettorale per il nord Italia con Francesco Rutelli
- ↑ Rutelli non convince Bertinotti. "Da soli alle elezioni"
- ↑ Elezioni, Bertinotti: "Non ci sarà desistenza con l'Ulivo"
- ↑ Elezioni 2001, navigando tra i siti della politica
- ↑ Ministero dell'Interno – Archivio Storico Elezioni
- ↑ Sergio D'Antoni – Enciclopedia Treccani
- ↑ Il centrodestra dilaga in Sicilia: 61 collegi su 61
- ↑ Radicali nelle istituzioni. [2018. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 12.)
- ↑ Emma Bonino – Biografia. [2019. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. szeptember 11.)