Antal István (politikus, 1896–1975)

Ez a szócikk az 1896-ban született politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Antal István (egyértelműsítő lap).

Antal István
1933-ban
Magyarország tárca nélküli nemzetvédelmi-propaganda minisztere
Hivatali idő 1942. április 17. – 1944. március 22.
Magyarország igazságügy-minisztere
Hivatali idő 1944. március 22. – augusztus 29.
Előd	Radocsay László
Utód	Vladár Gábor
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere
Hivatali idő 1944. március 22. – augusztus 29.
Előd	Szinyei Merse Jenő
Utód	Rakovszky Iván
Született	1896. február 18. Kenderes
Elhunyt	1975. október 11. (79 évesen) Budapest
Párt	Magyar Élet Pártja Nemzeti Egység Pártja
Foglalkozás	politikus
Vallás	latin rítusú katolikus egyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Antal István témájú médiaállományokat.

Antal István (Kenderes, 1896. február 18. – Budapest, 1975. szeptember 5.) magyar politikus, országgyűlési képviselő, igazságügy-, illetve vallás- és közoktatásügyi miniszter. Antal Lajos (1902–1973) belgyógyász, főorvos, egyetemi magántanár testvére.

Kenderesen született, innen ismerte Horthy Miklóst, aki ugyancsak ebben a faluban született és tengerésztisztként néha hazajárt. Az első világháborúban besorozták katonának, a frontról hazatérve különböző szélsőjobboldali diákszervezetekben töltött be vezető szerepet. Előbb megalapította a Piros-fehér Blokkot, amely Károlyi Mihály kormánya és a Tanácsköztársaság ellen működő szervezet volt, majd a Turul Szövetség egyik vezetője lett, innen ismerte meg Kolosváry-Borcsa Mihályt.

Elvégezte a jogi egyetemet, majd Gömbös Gyula miniszterelnök sajtófőnöke, majd később az Igazságügyi Minisztérium államtitkára lett. 1942-ben tagja lett a Kállay-kormánynak mint tárca nélküli nemzetvédelmi propagandaminiszter. A németek oldalán vívott háború mellett agitált, teljes sikerrel. A német megszállás után a Sztójay-kormányban az igazságügyi, illetve a vallás- és közoktatásügyi miniszteri pozíciókba nevezték ki, amit egészen 1944. augusztus 29-éig viselt. Ez idő alatt tevékenyen részt vett az újabb zsidótörvények megalkotásában és hatályba léptetésében. A nyilas hatalomátvételt követően már nem töltött be politikai szerepet, sőt egy rövid időre börtönbe is került, mert bírálta Szálasi Ferenc szellemi képességeit.

A háború után népbíróság elé került és kötél általi halálra ítélték, de nem végezték ki Rákosi Mátyás személyes közbenjárására, hanem ítéletét életfogytiglanra módosították. 1960-ban kiengedték a börtönből, haláláig visszavonultan élt. Megírta emlékiratait, melyeket azonban csak a rendszerváltás után, 2004-ben adtak ki. 1975-ben halt meg.

• A magyar nemzetvédelmi propaganda; Stádium Ny., Bp., 1943
• A nemzetvédelmi propaganda irányelvei. Antal István költségvetési beszéde; Stádium, Bp., 1943
• Gömbös Gyula hatalomra kerülése és kormányzása, 1932–1936. Antal István sajtófőnök emlékiratai; szerk., tan., jegyz., névmutató Gergely Jenő; Palatinus, Bp., 2004 (Korok és dokumentumok) ISBN 963-9487-47-3

• Életrajza^{[halott link]} a gondola.hu-n
• Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. február 17.