Az iguána éjszakája (film)

Ez a szócikk a filmről szól. Hasonló címmel lásd még: Az iguána éjszakája (egyértelműsítő lap).

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Az iguána éjszakája (The Night of Iguana)
1964-es amerikai film
Rendező	John Huston
Producer	John Huston Ray Stark
Műfaj	filmdráma LMBT-témájú film
Forgatókönyvíró	John Huston
Főszerepben	Richard Burton Ava Gardner Deborah Kerr Grayson Hall Cyril Delevanti Sue Lyon
Zene	Benjamin Frankel
Operatőr	Gabriel Figueroa
Vágó	Ralph Kemplen
Jelmeztervező	Dorothy Jeakins
Gyártás
Gyártó	Metro-Goldwyn-Mayer
Ország	Amerikai Egyesült Államok
Nyelv	angol
Forgatási helyszín	Puerto Vallarta
Játékidő	125 perc
Költségvetés	3 millió USD
Forgalmazás
Forgalmazó	Metro-Goldwyn-Mayer
Bemutató	1964. augusztus 6.
Bevétel	12 millió USD
További információk
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Az iguána éjszakája témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az iguána éjszakája (eredeti cím: The Night of Iguana) 1964-ben bemutatott amerikai filmdráma John Huston rendezésében. A forgatókönyvet Huston és Anthony Veiller írta, Tennessee Williams azonos című színműve alapján. A főbb szerepekben Richard Burton, Ava Gardner, Deborah Kerr, Grayson Hall, Sue Lyon és Cyril Delevanti látható.

A történet középpontjában Dr. T. Lawrence Shannon lelkész áll, aki egy vasárnapi iskola fiatal tanítónőjével folytatott viszonya miatt elvesztette a gyülekezetét.

Két évvel később Shannon idegenvezető egy Blake's Tours nevű, sehol nem jegyzett texasi utazási irodánál, és egy buszos csoportot kalauzol a mexikói Puerto Vallartába. A csoport ingatag vezetőjének, Miss Judith Fellowsnak a tizenhat éves lánya, Charlotte Goodall megpróbálja elcsábítani Shannont. Miss Fellows ezt fordítva látja, és kijelenti, a liliomtiprás kísérlete miatt tönkreteszi a volt lelkészt.

A kétségbeesett Shannon átveszi az utasokkal teli busz irányítását, és – megelőzendő, hogy Fellows felhívja főnökét – a csoportot egy olcsó hotelben várakoztatja. Tévesen úgy gondolja, itt nincs telefon. Shannon azt hiszi, a hotelt még mindig régi barátja, Fred vezeti, de a nemrég elhunyt férfi helyét özvegye, Maxine Faulk vette át.

Eközben megérkezik a hotelbe Hannah Jelkes, a vonzó, de önmegtartó életet élő festőnő Nantucketből, aki idős költő nagyapjával utazik együtt. A pénzből lassan teljesen kifutó Shannon meggyőzi Maxine-t, hadd maradhassanak még a csoporttal a hotelban. Egy hosszú éjszaka során Shannon kemény harcot folytat két legerősebb kísértésével, az alkohollal és a nőkkel. Charlotte továbbra is gondot okoz neki és Shannon már a szakadék szélén táncol. Végül idegösszeomlást kap, ezért Hannah mákteával ápolja Shannont és próbál neki őszinte lelki tanácsokat adni.

Hannah nagyapja befejezi utolsó versét, ezt követően meghal. A szereplők megpróbálják rendbe tenni zavaros életüket. Shannon úgy dönt, betársul Maxine mellé a hotel vezetésében. Hannah elszalajtja az utolsó esélyét a szerelemre.

• Richard Burton – Dr. T. Lawrence Shannon tiszteletes
• Ava Gardner – Maxine Faulk
• Deborah Kerr –Hannah Jelkes
• Sue Lyon –Charlotte Goodall
• Grayson Hall – Judith Fellowes, Charlotte felügyelőnője
• Cyril Delevanti – Nonno, Hannah költő nagyapja
• Skip Ward – Hank Prosner
• Mary Boylan – Miss Peebles

A főszerepre eredetileg James Garnert nézték ki, aki azzal utasította vissza az ajánlatot, hogy a történet számára túlzottan „Tennessee Williams-es”.

1963 szeptemberében a rendező Huston, Sue Lyon és Richard Burton Elizabeth Taylor társaságában megérkezett Puerto Vallartába a külső felvételek forgatására, mely 72 napig tartott. Hustonnak annyira megtetszett a környékbeli horgászat, hogy 30 ezer dollárért vett egy házat nyolc kilométerre a várostól.

A film világszerte 12 millió dolláros bevételt hozott, amiből négy és fél millió dollárt az amerikai mozik termeltek. Ezzel a film az 1964-es év tizedik legnagyobb bevételét könyvelhette el.

A Time szerint „Huston és stábja olyan filmet alkotott, amely nemcsak a figyelmet kelti fel és lenyűgöz, hanem néha még a lélekhez is szól. Az egyik legjobb valaha készült Tennessee Williams-adaptáció.”

Puerto Vallartában a helyiek azzal hálálták meg John Hustonnak városuk népszerűvé tételét, hogy szobrot emeltek a rendezőnek.^[1]

• Ez a szócikk részben vagy egészben a The_Night_of_the_Iguana (film) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Az iguána éjszakája a PORT.hu-n (magyarul)
• Az iguána éjszakája az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Az iguána éjszakája a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Az iguána éjszakája a Box Office Mojón (angolul)

Ez a filmművészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!