Csiborfélék

Nem tévesztendő össze a következővel: Csíkbogárfélék.

Csiborfélék
Evolúciós időszak: jura–holocén PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N
Közönséges óriáscsibor (Hydrophilus piceus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Rend: Bogarak (Coleoptera) Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga) Alrendág: Staphyliniformia Öregcsalád: Hydrophiloidea Család: Csiborfélék (Hydrophilidae) Latreille, 1802
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Csiborfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Csiborfélék témájú kategóriát.

A csiborfélék (Hydrophilidae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjéhez, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjéhez tartozó család.

Mintegy 2300 leírt fajukból Magyarországon 73 ismert.

Csak egy részük él vízben, de a szárazföldön élők is ragaszkodnak a nedves környezethez. A víz alatti oxigénigényüket a hasi oldal szőrein tárolt levegőből fedezik; ezt a tor szőrzete és a túlnyúló szárnyfedők segítik. A légcseréhez fejüket féloldalasan a vízfelszínre emelik, és csápjukat begörbítve kis csatornát alakítanak ki a tartalék légpárna felé. A levegőt a vízből kiemelt csápbunkó finom szőrzetének rezgetésével hajtják a hasukhoz.

Lárváik ragadozók, az imágók korhadék- vagy növényevők.

A családba négy alcsaládot sorolnak:

• Horelophinae alcsalád (Hansen, 1991); típusneme:
  • Horelophus
• Horelophopsinae alcsalád (Hansen, 1997); típusneme:
  • Horelophopsis
• Hydrophilinae alcsalád hat nemzetséggel:
  • Anacaenini
  • Berosini
  • Chaetarthriini
  • Hydrophilini
  • Laccobiini
  • Sperchopsini
• Sphaeridiinae alcsalád kilenc nemzetséggel:
  • Andotypini
  • Borborophorini
  • Coelostomatini
  • Megasternini
  • Omicrini
  • Protosternini
  • Rygmodini
  • Sphaeridiini
  • Tormissini

• Közönséges óriáscsibor (Hydrophilus piceus) (Linnaeus, 1775)

• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
• Csabai, Z., Gidó, Zs. & Szél, Gy. 2002: Vízibogarak kishatározója. II. kötet. – Vízi Természet- és Környezetvédelem, 16. kötet, Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, 204 pp.
• Endrődy-Younga, S. 1967: Csiboralkatúak – Palpicornia. – In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae), VI, 10. Akadémiai Kiadó, Budapest, 97 pp.
• INSECTA 3^{[halott link]}
• Nem mind csibor, ami úszik^{[halott link]}
• Phylogeny of the beetles.Christoph Benisch, 2010.

Ez az ízeltlábúakról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!