Csung Kuj, az ördögűző

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Csung Kuj, az ördögűző
Csung Kuj (Zhong Kui) ábrázolása (kb. a 13. század)
Szerző	Liu Csang (Liu Zhang) hagyományos kínai: 劉璋 egyszerűsített kínai: 刘璋
Eredeti cím	Csan kuj csuan (Zhan gui zhuan) hagyományos kínai: 斬鬼傳 egyszerűsített kínai: 斩鬼传
Ország	Csing (Qing)-kori Kína
Nyelv	kínai
Téma	mitológiai kalandtörténet
Műfaj	regény
Kiadás
Kiadás dátuma	1688.
Magyar kiadó	Terebess Kiadó (1. kiad.) Fapadoskonyv.hu (2. kiad.)
Magyar kiadás dátuma	1999., 2010.
Fordító	Tokaji Zsolt
Média típusa	könyv
Oldalak száma	1. kiad.: 152. 2. kiad.: 188
ISBN	963 9147 16 8 (1. kiad.) 963 3291 55 9 (2. kiad.)
Sablon • Wikidata • Segítség

Csung Kuj, az ördögűző (hagyományos kínai: 斬鬼傳; egyszerűsített kínai: 斩鬼传; pinjin (pinyin) hangsúlyjelekkel: Zhǎn guǐ zhuàn; magyar népszerű: Csan kuj csuan; szó szerinti jelentése: „A démonok megfékezésének története”) több címen is ismert, 10 fejezetes Csing (Qing)-kor elején íródott, mitológiai tárgyú kínai regény. Szerzője a 17. században élt Liu Csang (Liu Zhang) 劉璋 / 刘璋. Jól lehet, a regény nem tartozik a klasszikus regényirodalom legjelesebb alkotásai közé, de főhőse, Csung Kuj (Zhong Kui) 鍾馗 / 钟馗 miatt, aki kínai népi mitológia közkedvelt démonűző alakja, mégis figyelmet érdemel. Azon irodalmi alkotások közül pedig, amelyek Csung Kuj (Zhong Kui) kalandjait dolgozzák fel, ez a regény a legismertebb és a legnépszerűbb. Az egyszerű mitológiai témájú kalandregény jellegén túl, a korára vonatkoztatott társadalomkritikát is megfogalmaz benne a szerző.

Bővebben: Csung Kuj

Csung Kuj (Zhong Kui) a kínai hiedelemvilág, népi mitológia máig eleven alakja. Tuan-jang (Duanyang) ünnepén, vagyis az ötödik holdhónap ötödik napján, a hivatalnoki öltözéket viselő, démonokat fenyegető pózban festett képmását szokás a ház mindkét kapufélfájára kiakasztani, hogy távol tartsa a gonosz démonokat, ártó szellemeket. Bár Csung Kuj (Zhong Kui) nem tartozik az ókori kínai mitológia gazdag panteonjába, nagyszámú kultúrhéroszai közé, de feltételezhető, hogy alakja már az i. e. 7-6. században megszületett. Kezdetben a démonokat kiűző őszibarackfa buzogánnyal lehetett kapcsolatban. Erre az eredményre jutott már a Szung-dinasztia kiváló polihisztor tudósa Sen Kua (Shen Gua) (1031-1095) is, aki több esszéjében megemlékezik Csung Kuj (Zhong Kui)ról. A feljegyzések arról tanúskodnak, hogy már a Tang-dinasztia idején (618-907), az azóta is ismert formájában, létezett e rettegett ördögűző; sőt a 3-6. század között a Csung-kuj (Zhongkui) nevet gyakorta adták gyermekeknek védőnévként is.^[1]

A regény szerzőjének kilétéről a legutóbbi időkig szinte semmit sem lehetett tudni. Lu Hszün (Lu Xun) az első ízben 1925-ben megjelent A kínai próza története című munkájában még ismeretlen szerzőnek tulajdonítja a regényt.^[2] A legutóbbi évekig csak találgatások, spekulációk születtek a szerző személyének azonosítására. Csak a modern filológiai kutatások derítettek fényt arra, hogy a regény szerzőjeként feltüntetett „Dérködben kóborló” (Jen-hszia szan-zsen (Yanxia sanren) 烟霞散人) nem más, mint Liu Csang (Liu Zhang) (más néven: Jü-tang (Yutang) 于堂 vagy Csie-fu (Jiefu) 介符), aki ezenkívül még több más, furcsa és különcködő néven jegyezte műveit. Liu Csang (Liu Zhang) nem nevezhető a klasszikus kínai irodalom kiemelkedő alakjának, és életéről is meglehetősen keveset lehet tudni. A Sanhszi (Shanxi) tartománybeli Tajjüan (Taiyuan)ben 太原 született a mandzsu, Csing (Qing)-dinasztia idején, Kang-hszi (Kangxi) császár 康熙 uralkodásának hatodik esztendejében, azaz 1667-ben. 1693-ban sikerrel tette le a tartományi vizsgát, de hivatalhoz már csaknem hatvanévesen, 1723-ban jutott, melyet 1726-ban – nem tudni önként-e, avagy kényszer hatására – feladott, és élete végéig, 1745-ig a visszavonult hivatalnokok magányos életét élte. A saját maga által fölvett írói neveiből (pl. „A Nyugati Tó Vízpára Taoistája” Hszi-hu jün-suj tao-zsen (Xihu yunshui daoren) 西湖雲水道人 / 西湖云水道人) feltételezhető, hogy nem állt távol tőle a taoizmus misztikus világa, amely igen gyakori életformája volt a hozzá hasonló visszavonult írástudóknak. Irodalmi tehetségét jól mutatja, hogy a négy kötetben (csüan (juan) 卷), tíz fejezetben (huj (hui) 回) kiadott fő műve, a Csung Kuj, az ördögűző, amely huszonegy esztendős korában, 1688-ban került ki íróecsetje alól. Ezenkívül még mintegy féltucat regénye ismert, ám sem stílusában, sem sikerében nem érhet egyik sem e fiatalkori, talán legelső regénye nyomába.^[3]

A regény legelején a szerző bemutatja főhősét, Csung Kuj (Zhong Kui)t, aki borzalmas, rút külsővel rendelkezik, ám mérhetetlenül tehetséges. A Tang-házbeli Tö-cung (Dezong) császár (780-804) meghirdeti az évente esedékes fővárosi hivatalnokvizsgát, amelyen Csung Kuj (Zhong Kui) maga is részt vesz. A vizsgázók személyét nem ismerő, az értékelést végző császári akadémikusok messze a legkiemelkedőbbnek ítélik a dolgozatát és őt nevezik meg vizsgaelsőnek. A császár az eredményhirdetéskor szembesül Csung Kuj (Zhong Kui) rút és félelmet keltő külsejével, és megtagadja tőle, a számtalan kiváltsággal és magas méltósággal járó vizsgaelső címet. Csung Kuj (Zhong Kui) elkeseredettségében ott a császár színe előtt egy kardot döf a torkába és meghal. A császár mentem megbánja döntését, és posztumusz megteszi őt a vizsgaelsőnek, sőt Démonűző Nagyszellemnek.
Az alvilágban Csung Kuj (Zhong Kui) magánál a pokol uránál, Jenlo (Yanlou) királynál jelentkezik szolgálatra, aki kezdetben tanácstalan. Majd azzal a feladattal bízza meg őt, hogy az alvilágból elszökött démonokat kutassa fel az emberek világába, és belátása szerint végezzen velük, vagy terelje őket a helyes útra. Ehhez a feladathoz két vezérlő generálist és háromszáz pokolkatonát is ad mellé. Továbbá átnyújt neki egy listát, amelyen harminchat renitens, szökevény démon szerepel.
Csung Kuj (Zhong Kui) útra kél a seregével, és a regény hátralévő részeiben, ármányok, kalandok, harcok közepette valamennyi démont sikerül felkutatnia és megbüntetnie. Végül visszatér az alvilágba és mindenről részletesen beszámol Jenlo (Yanlou) királynak. Az alvilág ura dicső tetteiről tudósítja a mennyek urát, a Jáde Császárt, aki személyesen látogatnak meg palotájában. A Jáde Császár hősies tetteinek elismeréseként kinevezi őt Szenteket Segítő, Gonoszt Büntető, Mennydörgő Démonűző Isteni Fejedelemmé.

A regény népszerűsége mára már egy kissé megkopott, ám hajdani közkedveltségét, értékét jól mutatja, egy 18. század elején összeállított „irodalmi rangsor”, amely a „kilencedik remekmű”-ként (ti csiu caj-ce su (di jiu caizi shu) 第九才子書 / 第九才子书) emlékezik meg róla. Olyan előkelő művek, válogatott csoportja ez, melybe a regények közül A három királyság regényes története, a Vízparti történet és a Nyugati utazás tartozik.
Lu Hszün (Lu Xun) megemlíti ugyan a regényt, s rövid ismertetésében bár méltatja a szerző által megfogalmazott társadalomkritikát, de elmarasztalóan nyilatkozik jellemábrázolásáról.^[4] A kínai próza lexikona sem sokkal könyörületesebb iránta. Egy fél hasábban mindössze hét sort szán a regény ismertetésére, s a végén gyöngécske munkának ítéli meg, amely nem mutat fel magasabb művészi értéket.
A regény elsősorban szórakoztató céllal, a tömegek számára íródott, ám mégis több egyszerű kalandregénynél. A mű magyar fordítója, Tokaji Zsolt így értékeli: „Több-kevesebb sikerrel, a fantasztikum segítségével olyan társadalmi kritikát próbál megfogalmazni, mellyel letisztult formában a korszak végén született Írástudókban (Zsu-lin vaj-si (Rulin waishi)), illetve A hivatalnokság leleplezésében (Kuan-csang hszien-hszing csi (Guanzhang xianxing ji)) találkozhatunk. Érdekes láncszemet képvisel azon kísértet-, démonhistóriák, melyek minden különösebb mondanivaló nélkül csupán a rémisztő, hihetetlen történetet kívánták megörökíteni és a kiforrott, magas művészi erényekkel megformált kritikai regények között. Olyan hibákra, hiányosságokra hívja fel a figyelmet, mind az egyén, mind a társadalom szintjén, melyet oly bravúrosan a már említett Pu Szung-ling (Pu Songling)nek (1640-1715) fő művében, a Liao-csaj furcsa históriáiban (Liao-csaj cse ji (Liaozhai zhi yi)) sikerült pellengérre állítania.”^[5]

Ezzel a regénnyel együtt összesen három olyan klasszikus kínai regény ismert, amely Csung Kuj (Zhong Kui) történetét dolgozza fel. A Liu Csang (Liu Zhang) regényét megelőző és talán az általa is ismert regény a Ming-korszak vége felé négy kötetben, harminchárom fejezetben kiadott ismeretlen szerző műve, amely a „Tang-kori Csung Kuj (Zhong Kui) teljes története” (Tang Csung Kuj csüan csuan (Tang Zhong Kui quan zhuan) 唐鍾馗全傳 / 唐钟馗全传) vagy a „Tang-kori könyv arról a történetről, hogy Csung Kuj (Zhong Kui) leigázza a gonoszt” (Tang su Csung Kuj csiang jao csuan (Tang shu Zhong Kui jiang yao zhuan) 唐書鍾馗降妖傳 / 唐书钟馗降妖傳) címet viseli. Ennek a regénynek az egyetlen, máig fennmaradt példányát Japánban őrzik.
A harmadik regény a Csing (Qing)-dinasztia idején a „Keleti-hegyen Felhőben Élő Taoistaként” (Tungsan jün csung tao-zsen (Dongshan jün csung daoren) 東山雲中道人 / 东山云中道人) ismert jelentéktelen szerző nyolc kötetben, tizenhat fejezetben megjelent regénye, amely a „Tang-béli Csung Kuj megbékíti a démonokat” (Tang Csung Kuj ping kuj csuan (Tang Zhong Kuj ping gui zhuan) 唐鍾馗平鬼傳 / 唐钟馗平鬼传)^{[m 1]} címen ismert.^[6]

Regényeken kívül több Ming- és Csing (Qing)-kori elbeszélés, dráma, színjáték dolgozza fel Csung Kuj (Zhong Kui) történetét. Ezek közül említésre méltó a Csing (Qing)-dinasztia idején élt Csang Ta-fu (Zhang Dafu) 張大復 / 张大复 (kb. 1554 – 1630) drámája a, „Világ öröme” (Tien-hszia lö (Tianxia le) 天下樂 / 天下乐), melyben Csung Kuj (Zhong Kui) jól ismert története kibővül egy falujabéli barátjának szerepeltetésével. A mű ugyan töredékes, ám az egyetlen, amelyben az a híres történet szerepel, amikor is Csung Kuj (Zhong Kui) férjhez adja a húgát. Tu Ping (Du Ping) 杜平 mindvégig segíti barátját, és amikor Csung Kuj (Zhong Kui) az őt ért igazságtalanság miatti bánatában öngyilkos lesz, testét is ő temeti el. Majd miután Csung Kuj (Zhong Kui) visszatér az alvilágból, hálából húgát hozzáadja. Régebben is mostanában is igen kedvelt témája a kínai képzőművészeknek a „Csung Kuj (Zhong Kui) esküvőre kíséri húgát”.
Egy másik Csung Kuj (Zhong Kui) témát feldolgozó mű a leghíresebb kínai novellista, Pu Szung-ling (Pu Songling) nevéhez fűződik, aki egy kevésbé közismert rövidke színjátékában Csung Kuj (Zhong Kui) egyik születésnapi ünnepségét mutatja be (Csung mej csing sou (Zhong mei qing shou) 鍾妹慶壽 / 钟妹庆寿), amelyet a húga rendezett számára és természetesen az ünnepség elengedhetetlen szereplői a démonok is, akik lakomaként, Csung Kuj (Zhong Kui) bendőjében végzik evilági létüket.^[7]

A nyugati nyelvű sinológia a többi klasszikus regényhez képest, viszonylag későn figyelt fel erre a műre. Jelenleg orosz, francia, angol és német fordításban olvasható. A magyar nyelvű fordítást Tokaji Zsolt készítette, amely először 1999-ben jelent meg a Terebess Kiadó gondozásában.

• Angol
• Francia
• Orosz
• Német – Von Clemens du Bois-Reymond (ford.) Zhong Kui Bezwinger der Teufel. Altchinesisches Volksbuch. Gustav Kiepenheuer Verlag, Leipzig und Weimar 1987. ISBN 3-378-00143-7

• Liu Csang: Csung Kuj, az ördögűző. Ford., jegyz., utószó Tokaji Zsolt; Terebess Kiadó, Budapest, 1999. ISBN 963 9147 16 8
• Liu Csang: Csung Kuj, az ördögűző; ford. Tokaji Zsolt; Fapadoskonyv.hu, Bp., 2010 (Kelet klasszikusai) ISBN 9789633291559

• ↑ Kínai mitológia 1988: „Kínai mitológia”. In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. ISBN 963 282 028 2 II. kötet
• ↑ Lu 1982: Lu Hsun: A Brief History of Chinese Fiction. Peking, Foreign Languages Press, 1982.
• ↑ Tokaji 1999: Tokaji Zsolt: Utószó. In Liu Csang: Csung Kuj, az ördögűző. Terebess Kiadó, Budapest 1999.145-151. o.

• Kínai irodalom
• Klasszikus kínai regényirodalom
• Kínai mitológia

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Csung Kuj, az ördögűző témában.