Disztributizmus

A disztributizmus (= elosztás) olyan gazdasági ideológia és közgazdasági elmélet, amely alapján a világ termelőeszközeit széles körben kell birtokolni és nem az állam vagy az egyének kezében kell koncentrálódnia.[1] Ez a „harmadikutas” gazdaságfilozófia a kapitalizmus és a szocializmus gazdasági rendszereivel áll szemben. Hatással volt az angol kereszténydemokrata mozgalmakra,[2] és a szociális piacgazdaságra is.[3][4]

A disztribúciós elképzelések szerint a termelőeszközök tulajdonjogát a lehető legszélesebb körben kell elosztani a lakosság körében, ahelyett, hogy az állam (mint az államszocializmusban) vagy korlátozott számú egyén (mint a kapitalizmusban) tulajdonában lenne.

Történet

Európában a 19. század végén és a 20. század elején keletkezett és fejlődött ki. Alapja a római katolikus egyház társadalmi tanítása volt, amelyet G. K. Chesterton és Hilaire Belloc gondolkodók fogalmaztak meg politikai elméletté.

XIII. Leó Rerum Novarum és XI. Piusz Quadragesimo Anno enciklikája tartalmazta.[5][6]

Belloc és Chesterton ajánlásaik nagy részét a kapitalista filozófia kifejlődése előtti középkori közgazdaságtan vitáira alapozták, amint azt először Jean Quidort (kb. 1255-1306) kifejtette A királyi és pápai hatalomról (De regia potestate et papali) című fő művében.

Ma az elosztás elméletét olyan csoportok képviselik, mint a Szent X. Pius Társaság és a katolikus ifjúsági mozgalom.

Jegyzetek

  1. ↑ Zwick, Mark and Louise (2004). The Catholic Worker Movement: Intellectual and Spiritual Origins . Paulist Press. p. 156. ISBN 978-0-8091-4315-3
  2. ↑ Caldecott, Stratford (1991. szeptember 1.). „Distributism and Christian Democracy”. The Chesterton Review 17 (1), 141–142. o. DOI:10.5840/chesterton199117151.  
  3. ↑ Belloc, Hillarie. The Restoration of Property, Standard Texts on the Social Market Economy: Two Centuries of Discussion. Ludwif-Ehard-Stiftung, 331–334. o. (1982) 
  4. ↑ Corrin, Jay P. (1988. szeptember 1.). „The Neo-Distributism of Friedrich A. Hayek and Wilhelm Röpke”. Thought 63 (251), 397–412. o. DOI:10.5840/thought198863429.  
  5. ↑ Allitt, Patrick (2000). Catholic Converts: British and American Intellectuals Turn to Rome. Cornell University Press. p. 206. ISBN 978-0-8014-8663-0
  6. ↑ Coulter, Michael (2007). Encyclopedia of Catholic Social Thought, Social Science and Social Policy. Scarecrow Press. p. 85. ISBN 978-0-8108-5906-7