Dorfmeister István (festő, 1729–1797)

Ez a szócikk az 1729-ben született festőművészről szól. Hasonló címmel lásd még: Dorfmeister István (egyértelműsítő lap).
Emléktáblája Sopronban, a róla elnevezett utcában. (Soltra E. Tamás alkotása, 1997)

Id. Dorfmeister István (ritkább írásmóddal: Dorffmaister István, Pozsony, 1729.,[1] illetve Bécs, 1729[2] – Sopron, 1797. május 29.) főleg Magyarországon alkotó osztrák festő, Johann Georg Dorfmeister bátyja, ifj. Dorfmeister István és Joseph Dorffmeister édesapja.

Élete

Szülei Johann Christof Georg Dorfmeister és Elisabeth Josefa Millner. A bécsi képzőművészeti akadémián ismerkedett meg az osztrák és az olasz dekoratív festészettel.

1760-ban kezdett Magyarországon dolgozni, ahová 1761-ben települt át. 1762-től Sopronban lakott, de az egész Dunántúlon alkotott és vált a 18. század egyik legtermékenyebb hazai festőjévé. Elsősorban azoknak a megrendelőknek dolgozott, akiknek nem volt elég pénzük a divatos bécsi mesterek megfizetésére, de azok alkotásaival összevethető műveket szerettek volna festetni, így Dorfmeister művei fontos szerepet játszottak a bécsi Akadémián kialakított művészeti köznyelv elterjesztésében.

Munkásságában gyakoriak a látszatarchitektúrák és a fehér fényekkel emelt grisaille képek. Színezését, típusainak karakterformálását a rokokótól előnyösen befolyásolt akadémiai stílus színes, vonzó dekorativitása határozta meg.

Témáit többnyire a magyar történelemből, de gyakran a Bibliából (főleg az Ószövetségből) vette.

Ismertebb munkái

  • a csornai premontrei prépostság több freskója (1760 k.),
  • a türjei premontrei templom szentélye és a Szent Anna-kápolna mennyezetképe (1761-62),
  • a szombathelyi premontrei kanonok házában az ebédlő falképei, Angyali üdvözlet főoltárképe (1763)
  • a celldömölki apátsági templom oltárképe Nepomuki Szent János alakjával (1767),
  • a sárvári vár lovagtermének falképei, a toronyszoba mennyezet- és falképei (1769)
  • a kismartoni ferences rendház öt szentképe (1770),
  • Gutatöttös, a római katolikus templom mennyezet- és falképei (1771-1772),
  • Sopron, a Voss árvaház kápolnája (1772),
  • Mesztegnyő, a római katolikus templom és oltárképei (1772),
  • Ligvánd, a Niczky-kastély dísztermének mennyezetképei (1774),
  • Sitke, a római katolikus templom főoltárképe a Szentháromsággal (1774),
  • Magyaróvár, a római katolikus templom szentélyének mennyezetképe (1774),
  • Mohács a ferences templom főoltárképe Szent István alakjával (1774),
  • a császári plébániatemplom freskói és oltárképe (1775–1776),
  • Somogyszentpál, a Szent Antal-templom főoltárképe (1776),
  • Kismarton, a római katolikus templom főoltárképe Szent Márton alakjával, a szentély mennyezetképe, falképek, oratórium (1777-1778),
  • Felsősegesd, a római katolikus templom oltárképe Szent Katalin alakjával (1779),
  • a Jászói prépostság házi kápolnájának főoltárképe (1779),
  • Kenyeri, a római katolikus templom szentélyének mennyezetképe (1779),
  • Kemenesszentpéter, a római katolikus templom szentélyének mennyezet- és falképei, valamint oltárképe (1779),
  • Balf, a fürdőkápolna mennyezetképei (1779),
  • Bakonybél, az apátsági templom oltárképe (1779),
  • a soproni bencés rendház lépcsőháza (1779),
  • a segesdi Szent László-templom oltárképe (1779)
  • Nova, a római katolikus templom mennyezet- és falképei, valamint oltárképe (1779–1780),
  • Sopron, a ferences templom és rendház mennyezetképei és főoltárképe (1779–1780),
  • Sopron, a Szent Mihály-templom oltárképe; (1780),
  • Sopron, a Szent György-templom oltárképe (1780),
  • Füles, a kastély kápolnájának mennyezetképei és főoltárképe(1781),
  • Kiskomárom, a római katolikus templom mennyezet- és falképei (1781),
  • Nagylengyel, a római katolikus templom szentélyfreskói (1781),
  • Sopron, a városháza egykori tanácstermének mennyezetképei (1782),
  • Sopron, a Szent Lélek-templom mennyezet-, fal- és oltárképei (1782),
  • Szombathely, a püspöki palotában Szent Pál legendája (1782–1783),
  • Szentgotthárd, a ciszterci templom mennyezetképe (1784),
  • Zanat, a római katolikus templom oltárképe Szent László alakjával (1785),
  • Kemenesmihályfa, a római katolikus templom szentélyének mennyezetképei és oltárképe (1785),
  • Nyúl, a római katolikus templom mennyezetképei (1786),
  • Pannonhalma, a plébániatemplom oltárképei (1786),
  • Egyed, a Festetics-kastély falképei (1786),
  • Mohács, az emlékkápolna képei (1787),
  • Pécs, a székesegyházban a Corpus Christi kápolna mennyezet- és falképei (1787),
  • Kabold, az evangélikus templom oltárképe (1787),
  • Szigetvár, a plébániatemplom kupolafestménye (Zrínyi halála, 1788),
  • Szentgotthárdon az apátsági templom kupolafestménye (a szentgotthárdi csata, 1788, fiával közös munka),
  • Feketeváros, a római katolikus templomban a Szent Család mellékoltár képe (1789),
  • Felsőőr, a római katolikus templom oltárképe Mária mennybevitelével (1789),
  • Incéd, a római katolikus templom oltárképe Mária mennybevitelével (1791),
  • Oszkó, a római katolikus templom falképe (1791),
  • Vásárosmiske, a római katolikus templom főoltárképe a Mindenszentekkel (1791),
  • Szentivánfa, a római katolikus templom oltárképe (1791),
  • Szombathely, a püspöki szemináriumban több kép (1791–1792)
    • mennyezetkép (1791),
  • a szombathelyi székesegyház szentélyének boltozati képe, oltárképek (1792),
  • Felcsút, a római katolikus templom oltárképe (1793),
  • Csehimindszent, a római katolikus templom oltárképe (1793),
  • Szarvaskend, a római katolikus templom oltárképe Szent Anna alakjával (1793),
  • Zalaegerszeg, vármegyeháza (1793–1794),
  • Gyóró, a római katolikus templom szentélyének mennyezet- és oltárképe (1792),
  • Hegyfalu, a Gludovácz-kastély mennyezetképe (1794),
  • Szentgotthárd, a cisztercita rendház apátszobájának mennyezetképe (1795-1796),
  • Kismarton, a Kálvária-templom főoltárképe (1797),

stb.

Egyéb művei:

  • Phaetón bukása (1769),
  • Szent József a kis Jézussal (1769),
  • Házaspár képmása.

Több képét:

a Szépművészeti Múzeumban állították ki, másokat a soproni Liszt Ferenc Múzeumban.

Egyik utolsó alkotása a nagyhajmási katolikus templom főoltárképe, amit a halála miatt már nem láthatott készen, csak a fia fejezhette be, a szignó is az övé.[3]

Emlékezete

  • Sopronban utca őrzi nevét.
  • Halálának 200. évfordulóján Sopronban emléktáblát avattak a róla elnevezett utcában.

Jegyzetek

  1. Archivált másolat. [2014. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 14.)
  2. Magyar Katolikus Lexikon: Dorfmeister István
  3. „Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997) - katalógus. Hungaricana, hozzáférés dátuma: 2020-03-29

Források

  • Szombathely.hu
  • Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 745. o. ISBN 963-85773-2-0  
  • Magyar életrajzi lexikon
  • Császári templom
  • sulinet: A MAGYARORSZÁGI BAROKK ÉS ROKOKÓ MŰVÉSZET
  • Bokor József (szerk.). Magyar festészet, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 29. 
  • Magyar Katolikus Lexikon: Dorfmeister István

További információk

Commons:Category:Stephan Dorfmeister
A Wikimédia Commons tartalmaz Dorfmeister István (festő, 1729–1797) témájú médiaállományokat.
  • Dorffmaister István emlékkiállítása
  • Művészet Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap