Felsősajó

Ez a szócikk a szlovákiai Vyšná Slaná nevű településről szól. Hasonló címmel lásd még: Slaná (egyértelműsítő lap).

Felsősajó (Vyšná Slaná)
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Rozsnyói
Rang	község
Polgármester	Dušan Gallo
Irányítószám	049 26 (pošta Rejdová)
Körzethívószám	058
Forgalmi rendszám	RV
Népesség
Teljes népesség	445 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	33 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	482 m
Terület	15,36 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 47′ 08″, k. h. 20° 19′ 00″48.7856, 20.316748.785600°N 20.316700°EKoordináták: é. sz. 48° 47′ 08″, k. h. 20° 19′ 00″48.7856, 20.316748.785600°N 20.316700°E
Felsősajó weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Felsősajó (szlovákul: Vyšná Slaná, németül: Ober-Salz) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában.

Rozsnyótól 20 km-re északnyugatra, a Szlovák Érchegységben fekszik.

A falu a 14. század első felében keletkezett a Kun Miklósnak 1320-ban adományozott területen. 1362-ben „Sayowfey” néven említik először. 1427-ben „Felsesayo”, majd 1472-ben is „Felsesayo” néven szerepel oklevélben, ekkor 38 adózó portája volt. 1564-ben „Obersalz”, 1571-ben „Slana Superior”, 1580-ban „Wissne Slana”, 1582-ben „Hornia Zlana” néven szerepel. A Bebekek csetneki uradalmának tartozéka, majd később az Andrássyak birtoka. A 16. században lakói reformátusok lettek, 1590-ből ismert a falu első evangélikus papja. A 17. századtól lakói főként bányászattal keresték kenyerüket, mások földműveléssel, szénégetéssel, erdei munkákkal foglalkoztak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Alsó, és Felső Sajó. Két tót falu Gömör Várm. Alsónak földes Ura Gr. Andrásy Uraság, Felsőnek pedig több Uraságok; fekszik ez Dobsinához, amaz pedig Nagy Vezvereshez közel, mellyeknek filiájik; lakosaik többen evangelikusok, határbéli földgyeik középszerűek; vashámorjok is van.”^[2]

1804-ben területén a vasérc feldolgozására nagyolvasztó épült. 1828-ban 61 házában 582 lakos élt.

A 19. század közepén Fényes Elek leírásában: „Sajó (Felső), tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, Dopschinához délre egy órányira, a Radzimhegye alatt, 62 kath., 520 ev. lak. Evang. anyaszentegyház. Határja kősziklás, sovány; éghajlata hideg; juhot sokat tart. A csetneki uradalomhoz tartozik.”^[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Felsősajó, sajóvölgyi tót kisközség, 89 házzal és 524, nagyobb részben ág. ev. h. vallású lakossal. A Bebek család ősi birtoka. Már 1362-ben megjelenik. 1423-ban vámhely volt s a Bebekekkel rokon Pelsőcziek bírták 36 jobbágyportáját. Ez időben nevét Felsesayo és Sayowfew-nek írják. 1559-ben I. Ferdinánd Horváth Balázst iktattatja be a Bebekek birtokába. 1648-ban Fejérváry Zsigmond és Nagybányai Gáspár a birtokosai, de 1659-ben már az Andrássyak uradalmához tartozik. 1714-ben a Görgey családnak, később a Sebők családnak is van itt birtoka, jelenleg pedig gróf Andrássy Gézának, Langhoffer Józsefnek és Stankovits Samunak. 1786-ban a községet német és tót néven említik: Obersalz és Wissna-Slana. A községhez tartozó Huszárka nevű dűlő a hagyomány szerint onnan veszi elnevezését, mert az egyik Andrássy, az annak idején e dűlő helyén állott erdőt karhatalommal irtatta ki, mely alkalommal a gróf huszárjai hajtották a népet munkára és őrizték őket az erdőben. Mivel pedig e dűlő talaja meddő és nem terem meg rajta a gabona, ezt a körülményt a lakosok még maig is a nép átkának tulajdonítják. A mult század hatvanas éveiben a község két izben ment át nagy pusztuláson. 1865-ben árvíz, két évvel később pedig tűzvész tett benne nagy kárt. Az ág. h. ev. templom 1500 körül épült. Posta van a községben, távírója és vasúti állomása pedig Dobsina.”^[4]

1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott.

1910-ben 537-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 521 lakosából 519 szlovák volt.

2011-ben 510 lakosából 496 szlovák.

• Evangélikus temploma 1500 körül épült késő gótikus stílusban. A 17. században előbb reneszánsz, majd a 18. században barokk stílusban építették át. Oltára és barokk szószéke 18. századi.
• A községben a Sebők család 1700 körül épített barokk kúriája áll.

• Itt született 1751. november 11-én Szepesi Mihály evangélikus esperes, egyházi író.
• Itt született 1769. február 20-án Steigel Mihály evangélikus lelkész, egyházi író.
• Itt szolgált Martin Lauček (1732-1802) szlovák ágostai evangélikus lelkész és jegyző.
• Itt tanult Genersich Keresztély (1759-1825) mineralógus, történész, teológus, a késmárki Líceum tanára (1786-1795), evangélikus lelkész.
• Itt tanult Genersich János (1761-1823) történész, pedagógus.

• Sajókeresztúr, Magyarország

• Hivatalos oldal
• Községinfó
• Rövid ismertető /magyar/
• Tourist-channel.sk