Fresnel-egyenletek

A Fresnel-egyenletek megadják, hogy a beeső fény intenzitásának hányad része verődik vissza, illetve hányad része lép be a másik közegbe, amikor egy fénynyaláb két különböző közeg határfelületéhez érkezik. Az összefüggéseket az éterelméletből levezetve Augustin-Jean Fresnel írta fel először, ezért róla kapták nevüket. Fizikailag helyes megalapozást azonban csak később a Maxwell-egyenletek megszületése után nyertek.[1]

Polarizált eset

Az egyik egyenlet azt az esetet írja le, amikor a fény polarizációja párhuzamos a fényt visszaverő felülettel, a másik eset pedig azt írja le, amikor a polarizáció merőleges a felületre.[2]

F   ( λ , θ ) = | cos θ ( v + κ j ) c o s θ cos θ + ( v + κ j ) c o s θ | 2 , {\displaystyle F_{\|}\!\ (\lambda ,\theta ^{'})=\left|{\frac {\cos \theta ^{'}-(v+\kappa j)cos\theta }{\cos \theta ^{'}+(v+\kappa j)cos\theta }}\right|^{2},}       F   ( λ , θ ) = | cos θ ( v + κ j ) c o s θ cos θ + ( v + κ j ) c o s θ | 2 {\displaystyle F_{\bot }\!\ (\lambda ,\theta ^{'})=\left|{\frac {\cos \theta -(v+\kappa j)cos\theta ^{'}}{\cos \theta +(v+\kappa j)cos\theta ^{'}}}\right|^{2}}

Mivel a λ hullámhossztól függő törésmutató fémeknél komplex szám, ezért a törésmutató valós részét v, a képzetes részét κ jelöli. A j pedig az imaginárius egység. A θ' a felület normálvektora és a megvilágítási irány szöge, a θ pedig a visszaverődési irány és a felületi normálvektor szöge.

Polarizálatlan eset

A nem poláros fény ábrázolására az egyik szokásos eljárás, hogy a hullám elektromos térerősségvektorát két egymásra merőleges összetevőre bontjuk ( E   {\displaystyle {\vec {E}}_{\|}\!\ } és E   {\displaystyle {\vec {E}}_{\bot }\!\ } ) majd összegezzük. A két összetevő amplitúdója azonos, átlagos értéke egyenlő egymással, de közöttük rendezetlen és gyorsan változó fázisviszonyok vannak.[3] A továbbiakban az amplitúdókat egységnyinek tekintjük, azaz:

| E   | = | E   | = 1 {\displaystyle |{\vec {E}}_{\|}\!\ |=|{\vec {E}}_{\bot }\!\ |=1}

Felhasználva a vektorok skaláris szorzásának az abszolútértékre vonatkozó következő azonosságát:

| a 2 | = a 2 = a a = | a | | a | cos ( 0 ) = | a | 2 {\displaystyle |{\vec {a}}^{2}|={\vec {a}}^{2}={\vec {a}}\cdot {\vec {a}}=|{\vec {a}}|\cdot |{\vec {a}}|\cdot \cos {(0)}=|{\vec {a}}|^{2}}

valamint a skaláris szorzás disztributivitása miatt használható binomiális tételt, a következő egyenlethez jutunk:

F ( λ , θ ) = | F   ( λ , θ ) 1 / 2 E   + F   ( λ , θ ) 1 / 2 E   | 2 | E   + E   | 2 = F   ( λ , θ ) + F   ( λ , θ ) 2 {\displaystyle F(\lambda ,\theta ^{'})={\frac {\left|F_{\|}\!\ (\lambda ,\theta ^{'})^{1/2}\cdot {\vec {E}}_{\|}\!\ +F_{\bot }\!\ (\lambda ,\theta ^{'})^{1/2}\cdot {\vec {E}}_{\bot }\!\ \right|^{2}}{\left|{\vec {E}}_{\|}\!\ +{\vec {E}}_{\bot }\!\ \right|^{2}}}={\frac {F_{\|}\!\ (\lambda ,\theta ^{'})+F_{\bot }\!\ (\lambda ,\theta ^{'})}{2}}}

Források

  1. Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete, Gondolat Kiadó, Budapest, 1981)
  2. Dr Szirmay-Kalos L, Antal Gy, Csonka F: Háromdimenziós grafika, animáció és játékfejlesztés 118. old. Budapest, Computer Books, 2003. ISBN 9636183031
  3. Alvin Hudson, Rex Nelson: Útban a modern fizikához, 960. old. LSI Oktatóközpont, 1994. ISBN 9635771975