Girolamo Romanino

Girolamo Romanino
Önarcképe a budapesti Szépművészeti Múzeumban
Született	1485[1][2][3] 1484[4] Brescia[4]
Elhunyt	1566 (80-81 évesen)[1][2][3] 1562 (76-77 évesen)[4] Brescia[4]
Foglalkozása	festőművész
A Wikimédia Commons tartalmaz Girolamo Romanino témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Giralomo Romanino (egyéb névalakok: Girolamo di Romanino, il Romanino) (Brescia, 1485. körül – 1562 körül) olasz reneszánsz festő, a bresciai iskola kiemelkedő mestere, a cinquecento jelentős festője. Feltehetően Civerchio tanítványa volt, stílusára mégis a velencei kolorizmus hatott. Ennek bizonyítéka a velencei Accademiában található fiatalkori Pietája. Giorgione, Tiziano, Lorenzo Lotto és Palma Vecchio hatottak rá elsősorban. Művészetét hatásos, ünnepélyes színkezelés és komponálásmód jellemzi, amely távol áll a korszakban már fel-felbukkanó manierizmustól.

• Madonna szentekkel (Brescia, San Rocco)
• Szent Péter és Pál (Kassel, Képtár)
• Trónoló Madonna angyalokkal és szentekkel (1513 körül, Brescia, Képtár)

Érettebb alkotásai már kissé távolabb állnak a velencei hatástól, ezüstös, hűvös [tónus]ozás jellemzi őket, bár Giorgione hatása még mindig erőteljes. Példa erre a Szépművészeti Múzeumban látható Férfiarckép. Sokoldalú művészetében még mindig jelentős helyet foglalnak el az oltárképek.

• Mária mennybemenetele (Bergamo, Saint' Alessandro in Colonna)

Freskófestéssel is foglalkozott, témái főként bibliai tárgyúak.

• Jézus szenvedésének története (ciklus a cremonai dómban, 1517-től festve)
• Lázár feltámasztása és Simon lakomája (Brescia, San Giovanni Evangelista-templom, 1521.)
• A trentoi püspöki rezidencia (Castello del Buonconsiglio) dekoratív freskói (1531-32)

A Szépművészeti Múzeumban őrzik Önarcképét és további három festményt tulajdonítanak neki, amelyek Niccolo Orsini életét jelenítik meg.

• Művészeti lexikon, Akadémiai Kiadó, Bp, 1968.

• Festményei