Guy Delorme

Guy Delorme
Sénac gróf a Csoda a farkasokkal c. filmben (1961)
Született	Guy Henri Delorme 1929. május 23.[1][2] Mary-sur-Marne
Elhunyt	2005. december 26. (76 évesen)[1][2] Bry-sur-Marne[3]
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Foglalkozása	színész kaszkadőr
Halál oka	lip and oral cavity carcinoma
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1951 – 1986
Híres szerepei	A kapitány (1960) A három testőr (1961) Csoda a farkasokkal (1961)
Tevékenység	színész, kaszkadőr
IMDb PORT.hu
Sablon • Wikidata • Segítség

Guy Delorme
	Nem található szabad kép.(?)
	Rochefort gróf szerepében „A három testőr”-ben (1961)

Guy Henri Delorme (Mary-sur-Marne, Seine-et-Marne megye, Franciaország, 1929. május 23. – Bry-sur-Marne, Val-de-Marne megye, 2005. december 26.) francia színész és kaszkadőr. A francia filmművészet egyik legtöbbet foglalkoztatott mellékszereplő-színésze. Legismertebb szerepeit az 1960-as évek elején, kosztümös-kardforgatós kalandfilmekben (films de cape et d′épée) játszotta. Legtöbb szerepében a gonosz intrikust karakterét alakította, az aktuális pozitív főhősök ellenfelét. Olyan kardforgató sztárokkal „vívott meg”, mint Jean Marais vagy Gérard Barray. Képzett sportemberként kaszkadőr-jeleneteket is bevállalt. Dolgozott Julien Duvivier, Billy Wilder, Abel Gance, André Hunebelle, Claude Autant-Lara, Jean Delannoy, Gérard Oury, Georges Lautner, Andrzej Żuławski és Éric Rohmer rendezők keze alatt. Az 1970-es évektől tévésorozatokban szerepelt.

22 éves korában kezdte a filmes munkát. Első, még névtelen szerepét Julien Duvivier rendező 1951-es Sous le ciel de Paris című filmjében kapta, a másodikat Robert Hossein 1956-os Pardonnez nos offenses c. drámájában. 1957-ben dzsigolót játszott Billy Wilder Délutáni szerelem című romantikus drámájában, de jeleneteit bemutató előtt kivágták a filmből. Pályájának fontos állomását jelentette Abel Gance rendező 1960-as Austerlitz című háborús filmje, ahol Delorme Rémy-Isidore Exelmans marsallt, Napóleon hadvezérét játszotta. Még jelentősebb volt számára André Hunebelle rendező 1959-es A púpos című kosztümös kalandfilmje, ahol már megtalálta saját előadói stílusát, látványosan harcolt és vívott Jean Marais ellen. A szerep sikere megalapozta Hunebelle és Delorme közös munkáit.

Az 1960-as évek elején Guy Delorme rendszeres, visszatérő szereplőjévé vált a francia történelmi, kosztümös-kardforgatós filmeknek. André Hunebelle, majd Bernard Borderie igényei szerint szinte mindig a gonosz intrikus karakterében jelent meg, aki mindig a film pozitív főhősei, legtöbbször Jean Marais vagy Gérard Barray ellen harcolt. Színészi munkájában segítette kiemelkedő vívó- és lovagló tudása. „Rosszfiús” megjelenését erősítette szikár arcéle, komor fekete szeme és hegyes „ördögi” szakálla. Harmincas éveiben járt, de szikár testalkatával hitelesen tudott sokkal idősebb karaktert is mutatni.

A púpos után Hunebelle rendező több hasonló, markáns szerepet adott Delorme-nak, így az 1960-as A kapitány-ban ő lett Rinaldo, a gonosz Concino Concini embere. Az 1961-es Csoda a farkasokkal-ban Jean de Sénac grófot, Merész Károly herceg szövetségesét alakította, mindkét film fináléjában személyesen vívott tőrpárbajt Jean Marais-val. Pierre Gaspard-Huit rendező 1961-es Fracasse kapitány-ában is Jean Marais-val küzdött meg. Ezután Bernard Borderie rendező kalandfilmjei következtek, ahol Delorme fontos másodszerepeket játszott, főleg a Gérard Barray által alakított főszereplő ellenlábasaként. Az 1961-es A három testőr-ben és folytatásában, A Milady bosszújában ^{[4] [5]} Rochefort grófot, Richelieu bíboros bizalmasát alakította, az 1962-es és 1964-es Pardaillan lovag-filmekben Maurevert-t, I. Henri de Guise herceg gonosz szolgáját alakította. Az első, 1962-es film végén Maurevert figurája „meghal”, de a sikert látva az 1964-es második Pardaillan-filmhez „feltámasztották”. André Hunebelle-lel hét, Bernard Borderie-vel kilenc kalandfikmet forgatott, ezekből nyolcban Jean Marais-val kellett küzdenie. E klasszikus sikerfilmeket napjainkban is gyakran vetítik a televíziókban.

Az 1960-évek közepétől mozifilmes színészi alakításai megritkultak, egyfelől egyre több munkát kapott a televízióban, másfelől kiváló kaszkadőrként dolgozott nagy nemzetközi sikerű francia filmekben: Gérard Oury 1965-ös Az ügyefogyott-jában, André Hunebelle 1967-es Fantomas a Scotland Yard ellen c. krimiparódiájában, Gérard Oury 1969-es A nagy zsákmány-ában és Marcel Camus 1970-es Léon és az Atlanti Fal c. háborús vígjátékában. Neve azonban gyakran meg sem jelent a stáblistán. Ugyanakkor számos (elsősorban francia történelmi kosztümös) tévésorozatban szerepelt.

Az 1970-es évektől még ritkábban volt látható filmszínészi szerepben. Kisebb (negatív) szereplőként feltűnt Andrzej Żuławski 1974-es A szeretet a legfontosabb c. romantikus drámájában, a főszereplő Romy Schneider körül, és az 1974-es Moonraker – Holdkelte c. James Bond-filmben, de neve nem szerepelt a plakátokon. A televízióban sokat szerelt, pl. Híres szökések, A császár kémje, A hugenották kincse és más kalandfilmsorozatokban. Claude Carliez kaszkadőr csoportjának megbecsült tagjaként dolgozott sok francia és nemzetközi filmben, verekedő, szálfegyveres (vívó) harcos és lovas jelenetekben.^[6]

Sok „rosszfiús” karakter után Delorme 1984-ben kapott pozitív szerepet, d’Artagnan kapitányt játszotta Yvan Chiffre rendező Le fou du roi (A király bolondja) című kosztümös vígjátékában, ahol csalódott apaként nyűglődik „elfajzott” fiával, a párbajokat és lovaglást gyűlölő, álmodozó, versfaragó Dieudonnéval, akit Michel Leeb alakított. Utolsó filmszerepét 1986-ban forgatta, Roger Hanin Rumba című bűnügyi filmjében, de itt sem szerepelt a színlapon.

1995-ben Jean-Luc Masbou(wd) és Alain Ayroles(wd) kitalálták a „De cape et de crocs”(wd) képregénysorozatot, amely romantikus, kalandos történeteket tartalmaz. A rajzolt szereplők egyike Mendoza kapitány nagyon gonosz, áruló, bajkeverő intrikus gazember, akinek külsejét, gesztusait és arcvonásait a már visszavonultan élő Guy Delorme-ról mintázták meg. A képregény nagy sikert aratott, 2014-ig tizenkét gyűjteményes kötete jelent meg, több nyelven is kiadták. A hetedik kötetet „Chasseurs de chimères”(wd) címmel 2005-ben, röviddel Delorme halála előtt szerkesztették, a kötethez maga Delorme írt előszót, már súlyos betegen. Ebben köszönetet mondott a két szerzőnek, akik a karakterválasztással őt ilyen megtiszteltetésben részesítették és személyének halhatatlan emléket állítottak.

• Guy Delorme a PORT.hu-n (magyarul)
• Guy Delorme az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Guy Delorme az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Guy Delorme a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Guy Delorme az AlloCiné weboldalán (franciául)
• Guy Delorme Profile (angol nyelven). famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. július 15.)
• Guy Delorme. Filmkatalógus.hu (magyarul)