Hysni Kapo

Hysni Kapo
Született	1915. március 4. Tërbaç
Elhunyt	1979. szeptember 23. (64 évesen) Párizs
Állampolgársága	albán
Házastársa	Vito Kapo (1945–1979)
Foglalkozása	politikus diplomata katonai parancsnok
Tisztsége	nagykövet (1945. július 14. – )
Halál oka	hasnyálmirigyrák
Albánia miniszterelnök-helyettese
Hivatali idő 1950. július 5. – 1956. június 3.
miniszterelnök	Enver Hoxha (1950–54) , Mehmet Shehu (1954–56)
Albánia mezőgazdasági és begyűjtési minisztere
Hivatali idő 1951. szeptember 6. – 1955. június 6.
miniszterelnök	Enver Hoxha (1951–54) , Mehmet Shehu (1954–55)
Előd	Iljaz Reka (mezőgazdasági) Haki Toska (begyűjtési)
Utód	Maqo Çomo (mezőgazdasági)
A Wikimédia Commons tartalmaz Hysni Kapo témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Hysni Kapo (Tërbaç, 1915. március 4. – Párizs, Franciaország, 1979. szeptember 23.^[1]) albán kommunista politikus, katonatiszt, diplomata. Enver Hoxha és Mehmet Shehu után 1943-tól haláláig ő volt az albán párt- és államvezetés harmadik legmagasabb rangú politikusa. Azon kevesek közé tartozott Hoxha környezetéből, akik természetes halált haltak, és mindvégig a nagy hatalmú pártfőtitkár egyik legközelebbi bizalmasa maradhatott. Pályafutása alatt állandó tagja volt a párt politikai és központi bizottságának, volt miniszterelnök-helyettes (1950–1956), mezőgazdasági és begyűjtési miniszter (1951–1954), de diplomataként főszerepet vállalt a Szovjetunióval való politikai szakítás folyamatában (1960–1961), valamint a Kínával való politikai és gazdasági kapcsolatok kiépítésében. Felesége Vito Kapo (1922–2020) kommunista politikus, könnyű- és élelmiszer-ipari miniszter volt.

A Himara vidéki Tërbaç(wd) faluban született, muszlim családban. Középiskolai tanulmányait a közeli Vlora kereskedelmi iskolájában végezte. Ezt követően először könyvelőként helyezkedett el, majd 1936-tól 1940-ig a vlorai állami kórházban dolgozott ápolóként.^[2] Fiatalon csatlakozott a kommunista mozgalom ifjúsági szervezetéhez. 1941. november 8-án részt vett az Albán Kommunista Párt alakuló ülésén, majd a második világháború további éveiben Vlora környékén saját partizánjai élén harcolt az ország megszállói ellen.^[3] 1943 júliusában a Nemzeti Felszabadítási Mozgalom(wd) katonai parancsnoka, Mehmet Shehu helyettesévé léptették elő,^[4] majd a Vlora környékén tevékenykedő 5. partizánbrigád politikai biztosává nevezték ki.^[5] 1944 januárjában ő kezdte meg a tárgyalásokat a brit Special Operations Executive ügynökével, Anthony Quayle-lel arról, hogy a szövetségesek fegyver- és lőszerszállítmánnyal támogassák az országot megszálló Harmadik Birodalom elleni harcot. Az ügylet végül nem vált valóra, Kapo 1944. márciusban már rosszhiszeműséggel vádolta a briteket.^[6]

A világháború lezárultával és a kommunista hatalomátvétel után, 1945-ben először bírói feladatokat látott el a háborús bűnösök és a „nép ellenségei” ellen lefolytatott különperekben.^[7] 1945. július 14-én hazája Jugoszláviába akkreditált nagykövetének nevezték ki,^[8] de 1945. december 23-án már külügyminiszter-helyettesi pozícióban volt jelen Párizsban a világháborús jóvátételi konferencián, és albán részről ő írta alá a békeszerződést.^[9] 1949-ig látta el a külügyminiszter-helyettesi feladatokat (a külügyi tárcát a párt első embere, Enver Hoxha vezette),^[10] 1950. július 5-étől Enver Hoxha, majd 1954. június 19-étől 1956. június 3-áig Mehmet Shehu kormányában látta el a miniszterelnök-helyettesi feladatokat, ezzel párhuzamosan 1951. szeptember 6-ától 1955. június 6-áig a mezőgazdasági és begyűjtési tárcát is ő vezette.^[11]

Kapo már 1943-ban az Albán Kommunista Párt központi, 1946-ban pedig politikai bizottságának teljes jogú tagja lett, és mindkét tisztségét megőrizte haláláig.^[12] Élete végéig ő volt a „hármas számú vezető”,^[13] és azon kevesek közé tartozott, akiknek pozícióját nem rendítették meg a pártvezetés sorait megritkító, a pártfőtitkár parancsára végrehajtott rendszeres tisztogatások.^[14] Enver Hoxha egyik legközelebbi bizalmasa és tanácsadója volt. 1960–1961-ben a sztálinizmus útjáról letérő, Nyikita Hruscsov vezette Szovjetunióval való szakítás egyik előkészítője és levezénylője volt.^[15] 1962 júniusában, majd 1967 elején ő vezette azt az albán pártdelegációt, amely Pekingben a Kínával való szövetséget volt hivatott szorosabbra fűzni.^[16] 1971-től a politikai bizottság szűkebb, négytagú titkárságához tartozott, feladata a pártszervezés munkájának irányítása volt.^[17]

Hysni Kapo 1945-ben vette feleségül egyik elvtársa, Pirro Kondi(wd) leánytestvérét, asszonynevén Vito Kapót (1922–2020). Felesége maga is nagy karriert futott be a kommunista államvezetésben, 1955-től az Albán Nőszövetség elnöke, 1961-től 1991-ig a párt központi bizottságának tagja, férje halála után, 1982. november 23-ától 1990. július 7-jéig pedig könnyű- és élelmiszeripari miniszter volt.^[18]

A Hysni Kapo mellé rendelt, egészségügyi állapotáért felelős orvoscsoport egyik tagja volt a tiranai állami kórház kardiológusa és párttitkára, a rendszerváltás utáni albán politikai élet meghatározó alakja, Sali Berisha.^[19] Kapo 1979 nyarán pogradeci nyaralása alkalmával elviselhetetlen hát- és gyomorfájdalmakra panaszkodott. Miután az albán orvosi konzílium a diagnózist illetően sem jutott egyezségre, Hoxha úgy döntött, hogy Kapót egy párizsi orvoscsoportra bízza. A francia fővárosban Kapónál hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak, és már soha nem tért vissza Albániába. Bár életéért mindent megtettek francia orvosai, a műtéti megoldást is megkísérelték, szeptember 23-án azonban egy párizsi klinikán meghalt.^[20]

Közvetlenül halála után, majd a rendszerváltást követően ismét lábra kapott az értesülés, hogy Kapo halálában Hoxha keze is benne volt, és valójában a pártfőtitkár utasítására az albán államrendőrség, a Sigurimi(wd) mérgezte meg őt. Hoxha hozzáférhető és részben publikált naplói alapján azonban valószínűsíthető, hogy Kapo azon kevesek közé tartozott, akiknek az élete természetes halállal ért véget.^[21] Ugyanakkor a kommunizmus évtizedeiben ugyancsak fontos politikai szerepet vállaló Dritëro Agolli egy későbbi nyilatkozatában úgy ítélte meg, hogy amennyiben életben marad, a szintén „régi bajtárs” Mehmet Shehuhoz hasonlóan Kapo sem kerülhette volna el a leszámolást.^[22]

Halála után Vlora egyik terén monumentális bronzszobrot emeltek Hysni Kapo tiszteletére.^[23]

• ↑ Abrahams 2016: Fred C. Abrahams: Modern Albania: From dictatorship to democracy in Europe. New York;  London: New York University Press. 2016. ISBN 9780814705117  
• ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
• ↑ Fevziu 2016: Blendi Fevziu: Enver Hoxha: The iron fist of Albania. Ed. and intr. by Robert Elsie; transl. by Majlinda Nishku. London;  New York: I.B. Tauris. 2016. ISBN 9781784534851  
• ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
• ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
• ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
• ↑ Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  
• ↑ Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London;  New York: I.B. Tauris.  
• ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671  

• Jeta dhe vepra e shokut Hysni Kapo do të mbetën të pavdekshme ‘Hysni Kapo elvtárs élete és munkája örökké fennmarad’. YouTube (albánul) (1979) (Hozzáférés: 2018. november 23.) Dokumentumfilm.