Indigópinty
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Passerina cyanea (Linnaeus, 1766) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Indigópinty témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Indigópinty témájú médiaállományokat és Indigópinty témájú kategóriát. |
Az indigópinty (Passerina cyanea) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a kardinálispintyfélék (Cardinalidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a Tanagra nembe Tanagra cyanea néven. Sorolták a Cyanospiza nembe Cyanospiza cyanea néven is.[3]
Előfordulása
Kanada délkeleti, az Amerikai Egyesült Államok keleti részén költ, telelni délre Mexikó, a Bahama-szigetek, Belize, Bermuda, a Kajmán-szigetek, Costa Rica, Salvador, Guatemala, Haiti, Honduras, Jamaica, Nicaragua, Panama, Puerto Rico, a Turks- és Caicos-szigetek, Venezuela, a Virgin-szigetek, Kolumbia és Kuba területére vonul. Kóborló példányai eljutnak Európába is.
Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint cserjések.[4]
Megjelenése
Testhossza 14 centiméter, testtömege 12-18 gramm.[5] A hím tollazata kék, sötétebb evezőkkel, a tojóé barna.
 |  |
Életmódja
Rovarokkal és magvakkal táplálkozik.
Szaporodása
Fára, vagy bokorra, gallyakból és fűből készíti csésze alakú fészkét.
 |
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. március 31.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. március 31.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. március 31.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. március 31.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. március 31.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. március 31.)
- Magevok.lap.hu- magyar neve
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Xeno-canto.org
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
