Julija Mihajlovna Lezsnyeva

Julija Mihajlovna Lezsnyeva
Lezsnyeva 2018-ban
Életrajzi adatok
Születési név	Julija Mihajlovna Lezsnyeva
Született	1989. december 5. (34 éves) Juzsno-Szahalinszk[1]
Pályafutás
Műfajok	opera
Hangszer	énekhang, zongora
Hang	szoprán mezzoszoprán
Tevékenység	énekes, operaénekes
Kiadók	Decca
Julija Mihajlovna Lezsnyeva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Julija Mihajlovna Lezsnyeva témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Julija Mihajlovna Lezsnyeva (oroszul Юлия Михайловна Лежнева; Juzsno-Szahalinszk, 1989. december 5. –) orosz énekművész, koncert- és operaénekes, szoprán, mezzoszoprán.

Élete, munkássága

Julija Lezsnyeva a Szahalin szigeten fekvő Juzsno-Szahalinszk városában született 1989-ben. Szülei zenekedvelő geofizikusok voltak, akik ötéves korában zongorázni és énekelni kezdték taníttatni. Hétéves korában a család Moszkvába költözött, és Lezsnyeva a Grecsanyinov Zeneiskolában folytatta tanulmányait. Itt már 11 éves korában kiderült különleges énekesi képessége. Alapfokú tanulmányai után 14 éves korában a Moszkvai Konzervatóriumban folytatta énekesi és zongorista tanulmányait. Itt mutatkozott be énekesként színpadon: tizenhat évesen Mozart Requiemjének egyik szólistája volt. Mindössze 17 éves volt, amikor megnyerte a nemzetközi Jelena Obrazcova által szervezett operaénekes-versenyt. A zsűriben olyan nagyságok szerepeltek, mint Christa Ludwig, Marton Éva és Teresa Berganza. Ezt követően meghívást kapott a pesarói Rossini Operafesztiválra, ahol Juan Diego Flórezzel lépett fel a fesztivál nyitó hangversenyén, és énekelt Rossini Stabat Materében. 2008-ban kitüntetéssel végzett a konzervatóriumban, és zongora diplomát is szerzett. Ebben az évben vett részt első lemezfelvételén: a Marc Minkowski által vezényelt Bach h-moll misében énekelt. Ezután egy támogatási program segítségével 2010-ig a Cardiff International Academy of Voice-on Dennis O’Neill vezetésével tanult tovább, és több mesterkurzuson is részt vett. 2009-ben első díjat nyert a helsinki Mirjam Helin Nemzetközi Énekversenyen, a rá következő évben pedig a Párizsi Nemzetközi Operaverseny első helyezettje lett, mint a verseny történetének legfiatalabb győztese. 2010-ben Kiri Te Kanawa támogatásával a londoni Guildhall Zene- és Drámaiskolába került. Obravcován és O’Neillen kívül tanárának, mentorának számít még Yvonne Kenny, Alberto Zedda, Richard Bonynge és Thomas Quasthoff.^[2][3][4]

Első lemezeit a Naïve adta ki, de 2011-ben szerződést kötött a Decca lemezkiadóval. Fellépésein, lemezfelvételein minden zeneértő csodálja hangját, kiforrott technikai tudását és azt, hogy milyen könnyen vált a mezzoszoprán és a koloratúrszoprán hangfekvés között. Már első Rossini-lemezén is váltakozik a szoprán és a mezzo hang. Maga erről a legnagyobb természetességgel nyilatkozott. Főleg technikai képességei miatt sokan az új Cecilia Bartolinak tartják. Ő maga ezt elhárítja: „Azt gondolom, minden művész igyekszik megtalálni a személyiségét a művészetén keresztül, miközben nagyon fontos, hogy önmaga maradjon. Megtisztelő számomra az összehasonlítás, de úgy gondolom, már a saját utamat járom.” Azt azért nem tagadja, hogy Bartoli Vivaldi-lemeze nagy hatással volt rá.^[5][4]

Koncerténekesként (például Mozart: Nagy c-moll mise, Bach: Magnificat, vagy Pergolesi: Stabat Mater) és operaénekesként (például Rossini A tó asszonya, Händel: Tamerlán, Mozart: Don Giovanni) is fellép, de azt nyilatkozta, hogy „Sokkal több koncertszerű, mint szcenírozott előadásban vettem részt. Nagyon élvezem a koncertszerű előadásokat, mert így kizárólag a zenére koncentrálhatok”.^[4]

Miközben fellépései során bejárja a világot, többször fellépett Magyarországon is. Először 2013-ban járt Budapesten, a Budapesti Tavaszi Fesztiválon Händel Il trionfo del Tempo e del Disinganno című oratóriumában énekelt a Giovanni Antonini által vezényelt Il Giardino Armonico kíséretével. 2016-os fővárosi fellépéséről Csengery Kristóf Hasonlíthatatlan címmel írt kritikát: „Az énekesnő vokális adottságai is különlegesek, ám szopránjának színénél, erejénél és mozgékonyságánál is fontosabb, amit e hanggal véghezvisz: a rendkívüli technikai tudás, a virtuozitás … átlényegül érzelemmé és indulattá; a koloratúrák megtelnek tűzzel és szenvedéllyel”.^[6]

Felvételei

Főleg a Decca Records nyilvántartása alapján.^[7]

Jegyzetek

Források

• ↑ Decca: Lezhneva, Julia: Biography. deccaclassics.com. (angolul) Decca (2012) (Hozzáférés: 2020. május 5.)
• ↑ Royal OH: Julia Lezhneva Soprano: Biography. roh.org.uk. (angolul) Royal Opera House (Hozzáférés: 2020. május 5.)
• ↑ Primavera: Julia Lezhneva soprano. artsprimavera.com. (angolul) Primavera (Hozzáférés: 2020. május 5.)
• ↑ Kling: Kling József: Julia Lezsnyeva az új Cecilia Bartoli. origo.hu. Origo (2016. április 8.) (Hozzáférés: 2020. május 5.)
• ↑ Csengery: Csengery Kristóf: Hasonlíthatatlan: Julia Lezsnyeva és a La Voce Strumentale. magyarnarancs.hu. Magyar Narancs (2016. április 14.) (Hozzáférés: 2020. május 5.)
• ↑ DCatalogue: Lezhneva, Julia: Catalogue. deccaclassics.com. (angolul) Decca (2018) (Hozzáférés: 2020. május 5.) arch

További információk

• Hivatalos weblap. www.julialezhneva.com (angolul) (Hozzáférés: 2020. május 5.) arch
• Ian Stephens: Julia Lezhneva (Soprano). Bach Cantatas Website (angolul) (2009) (Hozzáférés: 2020. május 5.)