Kéknyakú csörgőmadár
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Eurystomus orientalis Linnaeus, 1766 | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kéknyakú csörgőmadár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kéknyakú csörgőmadár témájú médiaállományokat és Kéknyakú csörgőmadár témájú kategóriát. |
A kéknyakú csörgőmadár (Eurystomus orientalis) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a szalakótafélék (Coraciidae) családjába tartozó nem.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a Coracias nembe Coracias orientalis néven.[3]
Alfajai
- Eurystomus orientalis cyanocollis Vieillot, 1819 - a Himalája vidéke és onnan keletre Kína nagy része, Szibéria délkeleti része, a Koreai-félsziget és Japán
- Eurystomus orientalis orientalis (Linnaeus, 1766) - az Indokínai-félsziget, a Maláj-félsziget, Szumátra, Jáva, Borneó és a Fülöp-szigetek
- Eurystomus orientalis laetior Sharpe, 1890 India délnyugati része
- Eurystomus orientalis gigas Stresemann, 1913 - az Andamán-szigetek déli része
- Eurystomus orientalis irisi Deraniyagala, 1951 - Srí Lanka
- Eurystomus orientalis oberholseri Junge, 1936 - Simeulue szigete (Szumátra északnyugati partvidéke mentén)
- ausztrál csörgőmadár (Eurystomus orientalis pacificus) (Latham, 1801) - eredetileg különálló fajként írták le, a Kis-Szunda-szigeteken és Ausztrália északi és keleti részén él.
- Eurystomus orientalis waigiouensis Elliot, DG, 1871 - eredetileg különálló fajként írták le, Új-Guinea szigetén, a D'Entrecasteaux-szigeteken és a Louisiade-szigeteken él [2]
- Eurystomus orientalis crassirostris Sclater, PL, 1869 - eredetileg különálló fajként írták le, a Bismarck-szigeteken él
- Eurystomus orientalis solomonensis Sharpe, 1890 - eredetileg különálló fajként írták le, a Salamon-szigeteken él
Előfordulása
Ázsia keleti részén és Ausztrália területén honos. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, cserjések, valamint legelők és szántóföldek, vidéki kertek és városi régiók. Vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 32 centiméter, testtömege 117-186 gramm.[5] Feje és nyakának hátsó része olajbarna, dolmánya és válla, szárnya és alsó oldala tengerzöld. Állán és torkán lévő nagy foltja mélykék színű. A fekete evezők és farktollak igen keskeny külső szegélye mélykék színű, ellenben az első hat evező tőfoltjai kékek s ezáltal szárnytükör keletkezik. A kormánytollak alsó oldalukon indigókékek. Csőre és lába piros.
 |
Szaporodása
Fészekalja 3-4 tojásból áll.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 15.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 15.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 15.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. január 15.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. január 15.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. január 15.)
- Brehm: Az állatok világa
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Ibc.lynxeds.com - videók a fajról
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
