Kanszk

Kanszk (Канск)
Kanszk címere Kanszk zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Krasznojarszki határterület
Irányítószám	663600–663619
Körzethívószám	39161
Népesség
Teljes népesség	86 816 fő (2021)
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Kanszk Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 56° 12′, k. h. 95° 42′56.2, 95.756.200000°N 95.700000°EKoordináták: é. sz. 56° 12′, k. h. 95° 42′56.2, 95.756.200000°N 95.700000°E
Kanszk Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
Kanszk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kanszk témájú médiaállományokat.

Kanszk (oroszul: Канск) város Oroszország ázsiai részén, a Krasznojarszki határterületen, a Kanszki járás székhelye.

Népessége: 94 226 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[1]

A Krasznojarszki határterület déli részén, Krasznojarszktól 247 km-re (vagy 203 km-re) keletre, a Kan (a Jenyiszej mellékfolyója) két partján helyezkedik el. A transzszibériai vasútvonal Krasznojarszk–Tajset közötti szakaszának egyik állomása (Kanszk-Jenyiszejszkij). A városon vezet át a „Szibéria” nevű R255-ös főút (oroszul: ).

Neve a folyó nevéből származik. A város eredetileg a bal parton épült, a túlsó partra csak az 1930-as évektől kezdett terjeszkedni. A terület az erdős sztyepp övezetben fekszik, a Kanszk-acsinszki-szénmedence keleti részén.

A mai Kanszktól 43 km-re 1628-ban kisebb orosz faerődítményt létesítettek, amely a helyi kamassz lakosságtól az adó (jaszak) behajtását biztosította. Az erődítményt 1640-ben átköltöztették a mai város helyére, de a burjátok csakhamar felégették, és ugyanez történt az 1677-ben emelt újabb faerőddel. Az első orosz telepesek 1717-ben érkeztek a területre. A település a 18. század közepén kiépített nagy szibériai postaút egyik állomása lett. 1822-ben kapott városi rangot. A 19. század végén néhány kisebb, félig még kézműves üzeme (bőrkikészítés, szappanfőzés) és egy kereskedő által létesített áramfejlesztője működött. Nyolc kő- vagy téglaépülete volt, köztük a Szpasszkij-székesegyház (1814). Lakossága földműveléssel, állattartással és nyaranta aranymosással foglalkozott.

1896-ban elkészült a vasútállomás épülete, begördült az első vonat, befejeződött a Kan folyó vasúti hídjának építése. 1898-ban a teljes Krasznojarszk–(Kanszk)–Irkutszk vonalon megindult a vasúti közlekedés, ezzel a vidék mezőgazdasági termékeinek (főként gabona-) kereskedelme előtt kelet felé is megnyílt az út. 1931-ben üzembe helyezték a városi villamoserőművet. 1936 tavaszán átadták a folyó közúti hídját, és a bal partra épült város lassan terjeszkedni kezdett a túlsó part felé.^[2]

Az 1930-as évek „tisztogatási” hulláma Kanszkot sem kerülte el: 1937 nyarán leégett a város legnagyobb, alig három éves iparvállalata, a malomipari kombinát. A megtorló intézkedésekben a kombinát 14 dolgozóját kivégezték „a fasiszta banditák szándékos gyújtogatása” vádjával, amit a helyi pártvezetőkkel való leszámolás követett. 1938. február 5-én a Gulag rendszer keretében létrehozták a krasznojarszki munkatábort, melyet először Kanszkban helyeztek el. A kb. 10 ezer főből álló KraszLag foglyait a körzet különböző munkáin és helyszínein, többek között a kanszki hidrolízisüzem építésén dolgoztatták.^[3]

Közben a város és népessége tovább növekedett, kisebb bölcsödék, óvodák épültek, elkezdődött a vízhálózat kiépítése, új kenyérgyárat avattak. A világháború idején ide evakuált textilgyárak gépeivel 1945 őszén termelni kezdett a textilipari kombinát első két részlege. Üzembe helyezték a nagy hidrolízisüzemet. Később mindkét nagyvállalat dolgozóinak külön-külön lakótelep épült. Az 1960-as évekre Kanszk a szibériai könnyűipar egyik központja lett. Textilipara (pamutfonó- és szövő kombinát, kötöttárugyár), bőripara, élelmiszeripara (malomipar, húsipar, szeszipar) mellett számos fafeldolgozó vállalata működött, a fahulladékot a nagy biokémiai gyár hasznosította. 1960 nyarán Kanszk történetének talán legnagyobb árvizét élte át, a város területének kétharmada került víz alá.^[4]

A Szovjetunió felbomlása és a gazdasági válság hatására a korábbi nagy iparvállalatok felbomlottak vagy teljesen megszűntek. A 21. század első két évtizedében a gazdaság vezető ágazata a kereskedelem mellett a fafeldolgozás, melyet kis- és középvállalkozások végeznek, és a vasúti szállítás. Üzemel az egykor nagyhírű könnyűfémszerkezetek gyára, valamint az 1958-ban alapított, vasbeton szerkezeteket előállító kombinát.

Legnagyobb iparvállalata, a textilkombinát már fennállásának 50. évfordulóján, 1995-ben válságos helyzetben volt, a 2000-es évek elején megszűnt.^[5] A második világháború idején épült nagy biokémiai gyár 2006-ban csődbe jutott, majd felszámolták.^[6]

Kanszkban 1907-ben zene- és színművészetet kedvelők társasága alakult, 1920 óta van a városnak színháza, illetve állandó társulata.^[7] A színház épületét 1934-ben nyitották meg, de később megsemmisült (leégett?). Az épület nélkül maradt színházat a Szpasszkij-templom épületébe költöztették, ahol 1964–1974 között működött, végül a városi kultúrházban kapott helyet.^[8]

Helytörténeti múzeumát 1912-ben alapította a helyi tanoda inspektora. Az intézmény 1974-től (a színház helyén) 2000-ig a Szpasszkij-templom épületében működött. 2001-ben költözött mai épületébe, melyet a helyi nyomda tulajdonosa építtetett a 20. század elején. Ebben kezdte meg vetítéseit 1911-ben az első helyi kinematográf.^[9]

A templomot később visszaadták az egyháznak, felújították, 2004-ben kicserélték a kupolákat és a környéket is rendbehozták.

Hagyományossá vált kulturális rendezvény a Kanszki Nemzetközi Videofesztivál. Rendezésének ötlete nyilván a szójátékból született, hiszen orosz elnevezése a világhírű Cannes-i fesztivállal egybeesik (Каннский фестиваль – Канский фестиваль), 2002 óta mégis rendszeresen megtartják.^[10]

A Kanszkban történt rendkívüli események közül méreteivel kiemelkedik a 2017. május 24-én kitört tűzvész, melyben több mint 70 lakóház – többségük nyilván faház – leégett. A tűz egy fűrésztelepről terjedt át a közeli lakónegyedre.^[11] 2018-ban a főtéren a város egyik legrégebbi téglaépülete kapott lángra és félig kiégett; egy üzlethelyiségben is tűz volt.^[12][13] 2019. januárban egy egyemeletes, fából épült lakóház égett le.^[14]

• Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994) 
• Enciklopegyija Krasznojarszkovo kraja (orosz nyelven). [2019. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva].