Kinder, Küche, Kirche

A Kinder, Küche, Kirche, magyarul gyermek, konyha, egyház (más néven a három K) német nyelvű alliteráció és kifejezés, amely a nők társadalmi szerepét írja le a konzervatív értékrend szerint: eszerint a nőnek az utódok neveléséről, a házimunkáról, valamint az egyház által előírt erkölcsi elvek tanításáról és betartásáról kellett gondoskodnia és átadnia a következő generációnak.

Sylvia Paletschek szerint a kifejezés a 20. századfordulón jelent meg szórványosan, de a német nyelvterületen csak az 1970-es években terjedt el állandó szóhasználattá; az angol-amerikai szférában már évtizedekkel korábban ismertté vált.

Adolf Hitler hatalomra jutása után maga is támogatta ezt a gondolatot, különösen a Kinder és a Küche vonatkozásában. 1934 szeptemberében a nemzetiszocialista nők szervezetének kongresszusán mondott beszédében kifejtette: a német nő világa a férje, a családja, és az otthona.[1] Törvényt fogadtatott el a házasság támogatásáról, mely szerint házasságra lépő párok 1000 márka kölcsönt kapnak, és minden gyermek után 250 márkával csökken a visszafizetendő összeg. A négy vagy több gyermeket szülő nőket külön ki is tüntették.

A kifejezés mögött álló értékrend történetét külön kell vizsgálni. A nőmozgalom által kiváltott viták és publikációk hatására a második világháború után fokozatosan felhagytak ezzel az értékfogalommal.

A háború utáni művelt polgári házasságokban a nők szerepét gyakran a három K-vel határozták meg: "gyerek, konyha, kamarazene."[2] Ha a 2000-es évek után a három K-ről beszélünk, akkor gyakran a gyereket, a konyhát és a karriert értjük ez alatt.

Dario Fo és Franca Rame színdarabjának címe: "Nur Kinder, Küche, Kirche." (Eredeti cím: Tutta casa, letto e chiesa) Renate Hafner német fordításában.

Megjelenése a popkultúrában

Az Utódlás (Succession) című sorozat negyedik évadánal kilencedik részében hangzik el a mondat.[3]

Jegyzetek

  1. ↑ Doramus, Max, The Complete Hitler. A Digital Desktop Reference to His Speeches & Proclamations, 1932-1945 (Bolchazy-Carducci Publishers, 1990), 532
  2. ↑ ZEIT ONLINE | Lesen Sie zeit.de mit Werbung oder im PUR-Abo. Sie haben die Wahl.. www.zeit.de. (Hozzáférés: 2023. május 23.)[halott link]
  3. ↑ A legnagyobb surmóság alatt is ott egy ember, aki óriásit tud bukni (magyar nyelven). telex, 2023. május 23. (Hozzáférés: 2023. május 23.)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kinder, Küche, Kirche című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • Sylvia Paletschek: Kinder, Küche, Kirche. In: Étienne François, Hagen Schulze (Hrsg.): Deutsche Erinnerungsorte. Bd. 2. Beck, München 2001, ISBN 978-3406-59-142-6, S. 419–433 (Digitalisat).
  • Renate Bridenthal: Beyond Kinder, Küche, Kirche – Weimar Women at Work. In: Central European History Vol. VI No. 2 June 1973. S. 148–166.