Mangrovefecske
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Tachycineta albilinea (Lawrence, 1863) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| Petrochelidon albilinea | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Mangrovefecske témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Mangrovefecske témájú médiaállományokat és Mangrovefecske témájú kategóriát. |
A mangrovefecske (Tachycineta albilinea) a madarak osztályának a verébalakúak rendjébe, ezen belül a fecskefélék (Hirundinidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt George Newbold Lawrence amerikai amatőr ornitológus írta le 1863-ban, a Petrochelidon nembe Petrochelidon albilinea néven.[3]
Előfordulása
Mexikóban és Közép-Amerikában, Belize, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Panama, Salvador és Peruban honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi mangroveerdők, tengerpartok, mocsarak, tavak, folyok és patakok környékén, valamint legelők. Állandó, nem vonuló.[4]
Megjelenése
Testhossza 11–12 centiméter, testtömege 10–16 gramm.[3] Feje teteje, tarkója és válla kék-zöld árnyalatú. Torka és a hasa fehér, farka és repülő tollai feketés színűek.
Életmódja
Nagyobb rovarokkal táplálkozik, mint például a repülő hangyák, bogarak és legyek.[3] Szoros kapcsolatban van a nyitott, víz melletti területekkel.
 |
Szaporodása
Fészkét természetes vagy mesterséges üregekbe készíti víz közelében, általában 2 méter magasságba. Ilyen helyek közé tartoznak a faodúk, hasadékok és a hidak. Fészekalja 3–5 fehér tojásból áll, melyet 17 napig költ. A fiókákat mindkét szülő eteti, melyek a kikelés után 20–23 nappal hagyják el a fészket. Ez a faj nagyon agresszív természetű a szaporodási időszakban, a fészkek több száz méterre találhatók egymástól.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe nagy nagy, egyedszáma még nagy, viszont csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 1.)
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Mangrove Swallow című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. január 2.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Videó a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
