Matematikai inga

Inga
Matematikai inga

A matematikai inga egy elhanyagolható tömegű l {\displaystyle l} hosszúságú fonalra függesztett, m {\displaystyle m} tömegű pontszerű testből áll, amelyre szabad erőként csak a nehézségi erő hat. Az egyensúlyi helyzetéből kitérített inga csillapítatlan periodikus mozgást végez. Ennek az idealizált modellnek a gyakorlati megvalósítása egy vékony fonálra felfüggesztett fémgolyó (egy fonálinga), ami az egyensúlyi helyzetéből kitérítve, függőleges síkban egy körív mentén a két szélső helyzet között közelítőleg csillapítatlanul leng.[1]

A matematikai inga lengése. A kék v {\displaystyle \mathbf {v} } vektor jelzi a pillanatnyi sebességet, a piros a {\displaystyle \mathbf {a} } vektor a pillanatnyi gyorsulást, θ {\displaystyle \theta } pedig a kitérés szögét.

A mozgás egyenletei

A matematikai inga mozgását a dinamika alapegyenletéből lehet meghatározni. A nehézségi erőn kívül hat még a fonálban ébredő erő (F), ami mindig a fonál irányában hat, azaz a mozgás során mindig sugárirányú. Ez a fonálerő és a nehézségi erőnek a sugárirányú komponense hozza létre a körpályán való mozgáshoz a centripetális erőt. Erre a következőt írhatjuk fel:

F m g cos θ = m v 2 l {\displaystyle F-mg\cos \theta =m{\frac {v^{2}}{l}}} ,

ahol: F {\displaystyle F} a fonálban ébredő erő, m {\displaystyle m} a test tömege, g {\displaystyle g} a földi nehézségi gyorsulás, θ {\displaystyle \theta } a fonál függőlegessel bezárt szöge, l {\displaystyle l} a fonál hossza, v {\displaystyle v} a lengést végző tömegpont pillanatnyi sebessége.

A fonálban ébredő kényszererő nagysága a mozgás során tehát változik. Legnagyobb az értéke a pálya legalsó pontján, amikor a fonál függőleges, és a sebesség a legnagyobb. A szélső helyzetben a legkisebb.

A nehézségi erő érintő irányú komponense a körpálya menti gyorsulást hozza létre, és így meghatározza az inga helyzetét, a fonál függőlegessel bezárt szögét az idő függvényében. Erre a következőt írhatjuk fel:

m a t = m g sin θ {\displaystyle ma_{t}=-mg\sin \theta } ,

ahol a t {\displaystyle a_{t}} az érintő (tangenciális) irányú gyorsulás.

A tangenciális gyorsulás és a szöggyorsulás ( β {\displaystyle \beta } ) kapcsolata:

a t = β l {\displaystyle a_{t}=\beta l} .

A szöggyorsulás a szögkitérés második deriváltja:

β = d 2 θ d t 2 {\displaystyle \beta ={\frac {d^{2}\theta }{dt^{2}}}} .

Így a szögkitérésre a következő másodrendű differenciálegyenletet kapjuk:

m l d 2 θ d t 2 = m g sin θ {\displaystyle ml{\frac {d^{2}\theta }{dt^{2}}}=-mg\sin \theta } .

A tömeggel egyszerűsítve, átrendezés után:

d 2 θ d t 2 + g l sin θ = 0 {\displaystyle {\frac {d^{2}\theta }{dt^{2}}}+{\frac {g}{l}}\sin \theta =0} .

Kis kitérések esetén a szinuszfüggvényt közelíteni lehet magával a szöggel:

sin θ θ {\displaystyle \sin \theta \approx \theta } .

Ezt a közelítést alkalmazva kapjuk:

d 2 θ d t 2 + g l θ = 0 {\displaystyle {\frac {d^{2}\theta }{dt^{2}}}+{\frac {g}{l}}\theta =0} .

Bevezetve a következő jelölést:

ω = g l {\displaystyle \omega ={\sqrt {\frac {g}{l}}}} ,

az egyenlet a következő alakra hozható: d 2 θ d t 2 = ω 2 θ {\displaystyle {\frac {d^{2}\theta }{dt^{2}}}=-\omega ^{2}\theta } .

Ez az egyenlet a harmonikus rezgőmozgást végző test mozgásegyenlete. A matematikai inga mozgása tehát kis kitéréseknél ω {\displaystyle \omega } körfrekvenciájú harmonikus rezgőmozgásnak tekinthető. A lengés periódusideje:

T = 2 π ω = 2 π l g {\displaystyle T={\frac {2\pi }{\omega }}=2\pi {\sqrt {\frac {l}{g}}}} .

Az inga helyzetét leíró időfüggvény, a szögkitérés az időfüggvényében a következő alakú:

θ = ϕ m a x sin ( ω t + δ ) {\displaystyle \theta =\phi _{max}\sin(\omega t+\delta )} ,

ahol ϕ m a x {\displaystyle \phi _{max}} a szögelfordulás amplitúdója (a legszélső helyzethez tartozó szög) és δ {\displaystyle \delta } a kezdőfázis (a kezdeti nulla időponthoz tartozó helyzetet jellemző szögkitérés). A ϕ m a x {\displaystyle \phi _{max}} szögre kitérített, majd magára hagyott inga esetében δ = π / 2 {\displaystyle \delta =\pi /2} , és így θ = ϕ m a x cos ( ω t ) {\displaystyle \theta =\phi _{max}\cos(\omega t)}

Az inga mozgásának közelítő megoldásából látszik, hogy kis kitérési szögek esetén a lengések frekvenciája nem függ az inga tömegétől és a lengések amplitúdójától, csak az inga hosszától és a nehézségi gyorsulástól. A közelítés megfelelő (1%-os relatív hiba alatti), ha a kilengések 9,9 foknál kisebbek, és még elfogadható (maximum 2,5%-os bizonytalanságú), ha a kilengések maximum 15 fokosak.

Források

  1. Demény A., Erostyák J., Szabó G., Trócsányi Z.: Fizika I. Klasszikus mechanika, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2005, ISBN 963195577X

Külső hivatkozások

  • Interaktív inga
  • Fizikakönyv.hu – Az inga