Nagycsőrű halción

Nagycsőrű halción
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Szalakótaalakúak (Coraciiformes)
Család: Jégmadárfélék (Alcedinidae)
Alcsalád: Halcyoninae
Nem: Pelargopsis
Faj: P. melanorhyncha
Tudományos név
Pelargopsis melanorhyncha
(Temminck, 1826)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagycsőrű halción témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagycsőrű halción témájú kategóriát.

A nagycsőrű halción (Pelargopsis melanorhyncha) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Coenraad Jacob Temminck holland arisztokrata és zoológus írta le 1841-ben, az Alcedo nembe Alcedo melanorhyncha néven.[3]

Alfajai

  • Pelargopsis melanorhyncha melanorhyncha (Temminck, 1826) - Celebesz, Bangka, Lembeh, Manadotua, Dodepo, Muna, Butung, Labuandata és a Togian-szigetek.
  • Pelargopsis melanorhyncha dichrorhyncha A. B. Meyer & Wiglesworth, 1896 - Banggai-szigetek
  • Pelargopsis melanorhyncha eutreptorhyncha Hartert, 1898 Sula-szigetek (Taliabu, Seho, Mangole és Sanana)

Előfordulása

Délkelet-Ázsiában, Indonézia területén honos, Celebesz és a környékén levő szigetek lakója. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők, mocsári erdők, száraz cserjések, tölcsértorkolatok, folyók, mocsarak és patakok környéke, valamint szántóföldek és vidéki kertek. Állandó nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

Testhossza 35 centiméter.[5]

Életmódja

Főleg rákokkal táplálkozik.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. február 13.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. február 13.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. február 13.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. február 13.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. február 13.)

Források

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. február 13.)

További információk

  • Képek az interneten a fajról
  • Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Taxonazonosítók
  • Madárportál Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap