Neomór építészet

neomór stílus
mórizáló stílus
Nagy Zsinagóga, Kijev
Időszak	kb. 1800 – kb. 1900
Elterjedés	Európa
A Wikimédia Commons tartalmaz neomór stílus témájú médiaállományokat.

A neomór építészet (angolul: Moorish Revival architecture / Neo-Moorish style, franciául: Architecture néo-mauresque, németül: Orientalisierende Architektur) a historizáló építészet, azon belül az úgynevezett neostílusok egyik ága.

A 19. század elején megnőtt régi, egzotikusnak tartott Kelet felé való érdeklődés (orientalizmus) keretében merült fel a keleti kultúrák építészetének vizsgálata. Ahogy folyamatosan más régi európai építészeti stílusokat is felújítottak (pl. neoromán, neogót, neoreneszánsz, neobarokk), úgy jelentek meg a középkori arab világhoz köthető építészeti emlékek utánzásai. Az ilyen stílusban épült épületeket egyszerűen neomórnak (újmór) szokták nevezni, utalva a Hispániai-félsziget déli részének középkori mór építészetére (8–15. század).

Jellemző rá a patkóív forma, a geometrikus és növényi formák alkalmazása, a kupolás (különösen a csegelyes kupolás)^[1] építési mód használata. Előnyben részesítette a vörös tégla és a hármas árkádsor alkalmazását is.^[2] Olykor (főleg zsinagógaépítészetben) megfigyelhető a hagymakupola, a kisebb tornyok és a háromnegyedköríves nyílások használata.^[3]

A neomór stílus a festőiséget kedvelő romantikus építészet idején jelent meg.^[4]

A stílust gyakran keverték a bizánci (neobizánci) építészeti formákkal,^[5] más esetekben neoromán és egyéb (nem mór) keleti elemekkel.^[6] A Frankfuri zsinagógánál a gótikus építészet formáival (pl. szamárhátíves záródású, mérműves ablakok) keverték a mór stílust.^[7]

Fontos kiemelni, hogy a régi keleti építészetnek másfajta utánzása is létezett. Azaz lehet beszélni többek között neobizánci építészetről, neoegyiptomi stílusról, indo-szaracén vagy neomogul építészetről is. Az építészeti orientalizás egyik korai példája, a híres Royal Pavilion (Brighton, Anglia, 1815-1822) például nem neomór, hanem inkább indiai-neomogul (kínai formák felhasználásával) épületnek tekinthető.^[8][9]

A keleti formák alkalmazása gyakran (de nem mindig) az épület funkciójával összefüggést mutathatott. Példa erre a Zacherl-gyár (Bécs), amely indiai rovarport használt termékeinek előállításához, az épületet is a iszlám építészet formáira tervezték.^[10]

A neómór stílust nagyon kedvelte az európai zsidóság is a zsinagógaépítészetben annak keleti eredete miatt.^[11][12] A színes és festői stílus ugyanakkor a zsinagógák mellett keresztény templom építésénél is igénybe vették olykor (pl. Gusztáv Adolf templom, Bécs, 1846-1849; Görög katolikus templom, Bécs, 1858;^[13] Matzleinsdorfi temetőkápolna, Bécs, 1858)^[14] Múzeumi alkalmazására példa a bécsi Hadtörténeti Múzeum (1849-1856). Ebben az esetben a törökökkel való harcokra utalhatott a stílus.^[15]

A nagy méretű berlini Új Zsinagóga (1859-1866) hátrahúzott középső rizalitjával, szélső tornyaival, belső karzatával és kupolás terével sajátos épülettípust teremtett a következő fél évszázad számára. Érdekessége, hogy a kupola esetében a hagymakupola mintáját használták fel.^[16]

A ma már nem létező Trocadéro-palota (Párizs) az 1878-as Világkiállításra épült. Szándékoltan különleges, mór elemeket is felvonulató megjelenésével hamar az Világkiállítás szimbólumává vált.^[17] A kiállítás után az eredeti tervekkel szemben nem bontották el, hanem különféle (pl. múzeumi) célokra használták. Elbontására csak az 1930-as években került sor.^[18]

A neomór stílus a 19. század végéig élt, ám ebben az időben már leginkább csak cirkuszok, jégcsarnokok, szabadtéri jégpályák öltözőépületeinél használták (pl. Párizsi Jégcsarnok).^[19]

Egyéb példák:

• császári pavilon a Mars Mezőn, Párizs (1867)^[20]
• Palais Vassier, Ille (1892, elbontva: 1925)^[21]
• Villa Wilhelmina, Bad Cannstadt^[22]
• Carratera de Aragon bikaviadalcsarnok, Madrid (1874, elbontva: 1934)^[23]
• Múzeum, Trinity College, Dublin (1852-1857)^[24]
• Zsinagóga, Kaiserslautern (1886)^[25]
• Zsinagóga, Frankfurt (1850-1860)^[26]
• Zsinagóga, Braunschweig (1875)^[27]

Az Európán kívüli világban elszórtan találunk példákat a neomór stílus használatára, elsősorban a gyarmati építészetben (pl. Emanu-El zsinagóga, New York, 1868; Hippodrome, New York, 1905; Forum Színház, Melbourne, 1929).

A spanyol hódítás után a Hispániai-félszigeten maradt, meg nem keresztelkedő arabok építészete Mudéjar építészet. Ez bizonyos mértékben eltért a korábbi mór építészettől. Ennek 19. századi utánzását neomudéjarnak szokták nevezni.

• 
  császári pavilon a Mars Mezőn, Párizs
• 
  Carratera de Aragon bikaviadalcsarnok, Madrid
• 
  Campo Pequeno bikaviadalcsarnok, Lisszabon
• 
  Palais Vassier, Ille
• 
  Falla Nagyszínház, Cádiz
• 
  Városháza, Szarajevó („Vijećnica”)
• 
  Gusztáv Adolf templom, Bécs
• 
  Görög katolikus templom, Bécs
• 
  Zsinagóga, Kaiserslautern
• 
  Zsinagóga, Frankfurt
• 
  Zsinagóga, Braunschweig
• 
  Zsinagóga, Firenze
• 
  Zsinagóga, Belgrád
• 
  Iosefin Zsinagóga, Temesvár

Neomór stílusú épületeket Magyarországon is építettek, erről

Bővebben: Neomór építészet Magyarországon

• Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák–Magyar Monarchiában 1867–1918, Corvina Kiadó, Budapest, 1988, ISBN 963-13-2096-0
• Déry Attila – Merényi Ferenc: Európai építészet 1750–1918. Budapest, 2004, ISBN 963 9535 07 9