Patagóniai gezerigó
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Mimus patagonicus (Lafresnaye & D’Orbigny, 1837) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Patagóniai gezerigó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Patagóniai gezerigó témájú kategóriát. |
A patagóniai gezerigó (Mimus patagonicus) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a gezerigófélék (Mimidae) családjához tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Frédéric de Lafresnaye és Alcide d’Orbigny írták le 1837-ben, az Orpheus nembe Orpheus patagonicus néven.[3]
Előfordulása
Dél-Amerika déli részén, Argentína, Chile, a Falkland-szigetek és a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi száraz cserjések, valamint másodlagos erdők. Vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 25 centiméter,[5] testtömege 44–65 gramm.
Életmódja
Rovarokkal táplálkozik, de gyümölcsöket és bogyókat is fogyaszt.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. július 8.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. július 8.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. július 8.)
Források
- 22711038/0 A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Ibc.lynxeds.com - videók a fajról
- Xeno-canto.org–a faj hangja és elterjedési területe
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
