Penobscot

Penobscot
A Penobscot – sárgával kiemelt – vízgyűjtőjének elhelyezkedése Maine területén belül
Közigazgatás
Országok	Amerikai Egyesült Államok (100%)
Földrajzi adatok
Hossz	563 km
Vízhozam	Stacyville: 2 - 1 047 m³/s West Enfield: 46 - 4 333 m³/s
Vízgyűjtő terület	22 300 km²
Forrás	Appalache-hegység
Torkolat	Penobscot-öböl
é. sz. 44° 30′ 44″, ny. h. 68° 47′ 54″44.5122, -68.798444.512200°N 68.798400°W
A Wikimédia Commons tartalmaz Penobscot témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Penobscot egy észak-amerikai folyó, amely az Appalache-hegységben ered, hogy végül az azonos nevű öbölben az Atlanti-óceánba ömöljék. 563 km hosszú, vízgyűjtője mintegy 22 300 km². Ezzel az állam második leghosszabb folyója, egyben a leghosszabb azok közül, amelyek nem lépik át annak határait. (Mindent egybevetve a leghosszabb maine-i folyó a Saint John, amely New Brunswick kanadai tartományt is érinti.)

Jellemző folyásiránya keleti. Mellékvizeinek zöme tavakból táplálkozik, s Maine szívében ered. A főmeder felett négy nagyobb ágát tartják számon. Nyugati és keleti ága (angolul West Branch, illetve East Branch) Medway városánál találkozik, s ezek egyesült vize itt délnek fordul. Bangor alatt hajózható. A folyó egy szigetén található a penobscot indián törzs rezervátuma.

A folyót a portugál Estaban Gomez fedezte fel 1524-ben, akit 1605-ben a franciák követtek Samuel de Champlain személyében. Néhány évre rá – szintén francia – jezsuita szerzetesek érkeztek a vidékre, s az őslakosokat katolikus hitre térítették. Az első francia falut 1613-ban alapították a folyó torkolatánál Pentagouet néven (ma Castine). A folyón ettől jóval feljebb, a már nem hajózható részen, az egykori missziós épület körül hozták létre első állandó településüket az indiánok (ma Indian Old Town). A 16. században és a 17. első felében nagy eséllyel ezek voltak az egyedüli állandó települések a környéken; a folyó- és az öböl mentén – mint a penobscotok vadászterületén – ugyanakkor több, időszakosan lakott, indián falu is állt.

Az őslakosokra nézve nagy csapást jelentett a mohikánok 1669-es dúlása. A környékre Massachusetts angol telepesei is indítottak portyákat, de ezek eleinte túl gyengének bizonyultak, hogy a francia hatalmat megingassák. Az amerikai tagállam végül 1752-ben hivatalosan is bejelentette igényét a Penobscot folyó medencéjére, s 1759-ben Thomas Pownall a torkolatnál megalapította Fort Pownall erődjét (ma Stockton Springs). Ezzel a terület jobbára angol fennhatóság alá került és Új-Anglia részévé lett.

A folyómente első angol telepese Joshua Treat (1726-1802), fegyverkovács és tolmács Fort Pownallban. Legidősebb fia, ifjabb Joshua Treat faházat és fűrészmalmot épített a Marsh Bay partján (ma Frankfort). Ahogy a Joshua család és a többi, Massachusetts és New Hampshire államból való telepes egyre feljebb foglalt földeket a folyó mentén, úgy szorultak vissza egyre kisebb területre a penobscotok, míg azoknak végül csak Indian Old Town (ma indián rezervátum) maradt.

A folyó és az öböl környéke a függetlenségi háború és az 1812-es brit–amerikai háború alatt is hadszíntérré változott. Az ütközeteket mindkét háborúban az angol flotta nyerte, s a britek 1814-ben még Bangort is kifosztották. Az amerikaiak ezen kudarcok után 1844-ben egy nagy kőerődöt (ma Fort Knox) kezdtek el építeni nem sokkal a torkolat felett, Bucksport túlpartján: egyrészt, hogy megerősítsék a környék védelmét, másrészt hogy a britekkel való határvitában (Kanada akkor még brit terület volt) a területet maguknak biztosítsák. Mindazonáltal az erőd egyetlen ágyúját sem sütötték el harcban.

A 19. században jelentős faúsztató útvonal volt a magasabban fekvő erdők, illetve az Old Town és Orono környéki fűrészüzemek közt. A félkész faárut Bangorból szállították tovább hajóval, dagálycsúcs idején. (A dagályhullám Bangornál átlagosan 4 méter.^[1]) A folyón fejtett jeget a század végétől szállították városi piacra is.

A 20. század elejétől a környék faanyagát mindinkább a papír- és cellulózipar kezdte felhasználni. Ezek gyárai északról Millinocket és East Millinocket, délről a South Brewer és Bucksport városok határolta szakaszon telepedtek meg. Az olcsó vízenergia a könnyűipar más ágait, elsősorban textil- és cipőipari cégeket is a környékre vonzott.

A 21. század elejére az erdők erősen megfogyatkoztak, így a helyi papírgyártás gyors hanyatlásnak indult. Ezzel előtérbe került az eddig is jelentős turizmus, különösen pedig a vadászat és a horgászat, illetve a sporthajózás.

A folyón nagy hagyománya van a horgászatnak, különösen pedig a legyezésnek. A Nyugati-ág híres lazacozó víz, míg a Keleti-ág fekete sügérjeiről nevezetes.^[2] 2008-ban a főmederre is engedélyezték a lazacozást, feltéve, hogy a kifogott példányokat a horgászok visszaengedik a folyóba.^[3][4]

Derry fiktív városa Stephen King regényvilágában a Penobscot partján fekszik. A folyó ugyancsak feltűnik Vadászat a Vörös Októberre című Tom Clancy-regény filmfeldolgozásában is.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Penobscot River című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A Wikimédia Commons tartalmaz Penobscot témájú médiaállományokat.

• A vízmércék adataira vonatkozóan különösen: (angol) G.J. Stewart, J.P. Nielsen, J.M. Caldwell, A.R. Cloutier: Water Resources Data - Maine, Water Year 2001 (PDF). Water Resources Data - Maine, Water Year 2001, 2002. [2005. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. május 7.)
• (angol) Vízállásjelentések: Grindstone, West Enfield, Eddington
• (angol) Historical Magazine: "The Ancient Penobscot, or Panawanskek.", 1872. február
• (angol) Joseph Whitcomb Porter: "Joshua Treat: The Pioneer Settler on Penobscot River.", 1889, PDF
• (angol) USGS River Basin Info
• (angol) "The Penobscot River Restoration Project" (A Penobscot folyó rehabilitációs programja)
• (angol) National Weather Service (az Egyesült Államok Országos Meteorológiai Szolgálata): Vízállás-előrejelzés