Petres (település)

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Petres (egyértelműsítő lap).

Petres (Petriș)
Ortodox fatemplom.
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Cetate
Rang	falu
Községközpont	Felsőszászújfalu
Irányítószám	427038
Körzethívószám	0x63[1]
SIRUTA-kód	32937
Népesség
Népesség	1147 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	3 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	446 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 06′ 11″, k. h. 24° 37′ 23″47.103006, 24.62314347.103006°N 24.623143°EKoordináták: é. sz. 47° 06′ 11″, k. h. 24° 37′ 23″47.103006, 24.62314347.103006°N 24.623143°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Petres (románul Petriș, németül Petersdorf, az erdélyi szász nyelven Peterschderf) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Besztercétől 12 km-re délkeletre, Óvárhely, Kisdemeter és Felsőszászújfalu között található. Felsőszászújfaluval össze van nőve.

1311-ben Petresfalua néven említik először. A település azonban ennél sokkal régebbi, valószínűleg az Erdélybe betelepülő szászok a 12. század közepén hozhatták létre. Ezt támasztja alá, hogy a jelenlegi templom renoválásakor előkerültek a régi középkori templom oszlopfői, melyek a gyulafehérvári érseki székesegyház 11. századbeli oszlopfőinek stílusában készültek, tehát a petresi templomnak már a 12. században állnia kellett, ráadásul a maradványok alapján a település első temploma egy bazilika volt.

A középkorban római-katolikus lakosság a reformáció idején áttért a lutheránus hitre.

1602-ben Giorgio Basta katonái elpusztították a települést, de hamarosan újra benépesült.

A trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód vármegye Jádi járásához tartozott.

A második világháború után német lakosságát kitelepítették, helyükre románokat hoztak.

1910-ben 1165 lakosából 834 német, 206 cigány, 121 román és 4 magyar volt.

2002-ben 1038 lakosa volt, ebből 795 román, 236 cigány, 4 német és 3 magyar nemzetiségűnek vallotta magát.

• Lutheránus temploma a 14. században épülhetett a régi középkori temploma helyén, melynek maradványait beleépítették az új templomba. Eredetileg román stílusú volt, de a 14. - 15. század fordulóján felújították, melynek következtében szentélye gótikus jelleget kapott. A templom érdekessége a 14. vagy 15. századból származó kőrelief a nyugati kapu timpanonjában elhelyezve, mely a trónon ülő Szűz Máriát ábrázolja, karján a gyermek Jézussal, körülöttük három angyal van: kettő zenél, egy fölöttük lebeg.
• 18. századi ortodox fatemplom^[3]

• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6