Rádióhullámok terjedése ionizált gázokban

Jelenkorunkban számos olyan távközlési alkalmazás létezik, amelynél számításba kell venni, hogy a kommunikáció nyomvonalán az átviteli közeg ionizált gázt tartalmaz. Az ionizált gázok jelenléte segítheti, vagy gátolhatja az információátvitelt.

Az egyik legfontosabb és legmeghatározóbb ionizált gázt tartalmazó közeg a földi ionoszféra. Ionizált gázok nagyobb mennyiségben előfordulnak még a Van-Allen sugárzási övezetben, a Napszélben, valamint a bolygóközi térben is.

Az ionoszféra jelenléte a Föld-Föld irányú rádiós összeköttetéseket segíti, hiszen nélküle horizonton túli, nagy távolságú összeköttetéseket nem lehetne megvalósítani. A Föld-Űr, Űr-Föld irányú rádiós összeköttetéseket egy határfrekvencia alatt viszont lehetetlenné teszi, mivel a rádióhullámok egy részét visszatükrözi, vagy elnyeli.

Lásd még: Térhullám és Ionoszféra

Ionizált gázok veszik körül a légkörbe csapódó meteorokoat és visszatérő űrjárműveket.

Lásd még: Meteorscatter és Ionizáció miatt létrejövő rádiócsend

Ionizált gázok hatása a rádióhullámokra[1]

Azt a frekvenciát, amely frekvencia alatt az ionizált gáz a rádióhullámokat 90°-os beesési szög (φ) mellett visszatükrözi, plazmafrekvenciának nevezzük. Az ion- illetve töltött részecskék koncentrációjának függvényében ez a frekvencia meghatározható:

f p l 80.8 N {\displaystyle f_{pl}\approx {\sqrt {80.8N}}}

Lásd még: NVIS

Ha figyelembe vesszük a töltött részecskék töltetlen részecskékkel való ütközéseit, melyek során a hullám elektromos része hővé alakul át, akkor az ionizált gáznak félvezető tulajdonsága van, melynek fajlagos vezetőképessége, valamint relatív dielektromos tényezője az alábbi képletekkel fejezhető ki:

σ p l 2.82 10 8 N f v ω 2 {\displaystyle \sigma _{pl}\approx 2.82*10^{-8}{\frac {Nf_{v}}{\omega ^{2}}}}

ϵ p l 1 80.8 N f 2 {\displaystyle \epsilon _{pl}\approx 1-80.8{\frac {N}{f^{2}}}}

Az ionkoncentráció csökkenésével az ionizált közeg határfelületére 90°-ban beeső rádióhullámok áthatolnak a közegen, és minél inkább csökken a koncentráció, annál laposabb szögnek kell lennie a hullám beesési szögének ahhoz, hogy az visszaverődjön az ionizált közegből.

ϕ m a x = a r c s i n ϵ p l {\displaystyle \phi _{max}=arcsin{\sqrt {\epsilon _{pl}}}}

A visszaverődési határfrekvencia is kiszámítható a φ szögben beeső rádióhullámokra:

f m a x = 80.8 N s i n 2 ϕ {\displaystyle f_{max}={\sqrt {\frac {80.8N}{sin^{2}\phi }}}}

  • f – A rádióhullám frekvenciája
  • fpl – plazmafrekvencia
  • fv - töltött részecskék és a semleges részecskék ütközési frekvenciája
  • ω – a rádióhullám körfrekvenciája
  • εpl – a plazma relatív dielektromos állandója
  • σpl – a plazma fajlagos ellenállása
  • N - a töltött részecskék koncentrációja

A beesési szög függvényében a terjedés a következőképp alakul:

A frekvencia függvényében a terjedés a következőképp alakul:

Jegyzetek

  1. M.P. Doluhanov. Rádióhullámok terjedése (1978)