Remegő gezerigó

Remegő gezerigó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Gezerigófélék (Mimidae)
Nem: Cinclocerthia
Faj: C. ruficauda
Tudományos név
Cinclocerthia ruficauda
(Gould, 1836)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Remegő gezerigó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Remegő gezerigó témájú kategóriát.

A remegő gezerigó (Cinclocerthia ruficauda) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a gezerigófélék (Mimidae) családjához tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt John Gould angol ornitológus írta le 1836-ban, a Stenorhynchus nembe Stenorhynchus ruficauda néven.[3]

Alfajai

Előfordulása

A Kis-Antillák szigetcsoporthoz tartozó a Dominikai Közösség, Grenada, Guadeloupe, Montserrat, Saba, Saint Kitts és Nevis, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, Sint Eustatius és Sint Maarten területén honos. Mint kóborló előfordult már Anguilla, Antigua és Barbuda, Martinique és Saint Lucia szigeteken is, de itt nem költ.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, lombhullató erdők, valamint másodlagos erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

Testhossza 26 centiméter, testtömege 43–71 gramm.[5]

Életmódja

Ízeltlábúakkal, többek közt skorpiókkal, pókokkal és rovarokkal táplálkozik.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe kicsi és szigetekre osztott, egyedszáma pedig ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. július 9.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. július 9.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2022. július 9.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. július 9.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. július 9.)

Források

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. július 9.)
  • Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve

További információk

  • Képek az interneten a fajról
  • Mangoverde.com
  • Xeno-canto.org - elterjedési területe
Taxonazonosítók
  • Madárportál Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap