Síkgörbe

A síkgörbék egydimenziós síkbeli ponthalmazok [forrás?]. Vannak összefüggőek és több ágra osztottak, korlátosak és végtelenbe nyúlók. Némelyek alig, mások jobban eltérnek az egyenestől. Az egyszerű görbéken nincsenek hurkok, más görbék önmagukat metszik. A síkgörbéket többféle gyakorlati és elméleti vizsgálatnál használjuk. Megadásuk, definíciójuk nagyon változatos. Sok nevezetes görbe többféleképpen értelmezhező, ennek következtében a görbék osztályozására nem kerülhet sor, csupán jellemző típusokat tudunk kiemelni.(A matematikai elemzés során az egyenest is közéjük soroljuk.)

Bővebben: Görbe (matematika)

Fontosabb görbetípusok

Elemi függvények grafikonjai

Racionális egészfüggvények,
Racionális törtfüggvények,
Irracionális függvények,
Exponenciális és logaritmusfüggvények,
Trigonometrikus és arcus függvények,
Hiperbolikus és Area-függvények.

Más fontos görbék

Kúpszeletek: kör, ellipszis, parabola, hiperbola;
Harmadrendű görbék: Neil-parabola, Agnesi-féle görbe, Descartes-féle levél, cisszoid, sztrofoid;
Negyedrendű görbék: Nikomédész-féle konhoisz, Pascal-féle csiga, kardioid, lemniszkáta, Cassini-görbe;
Cikloisok: közönséges-, hurkolt-, nyújtott-ciklois, epi-/hipociklois, asztroid;
Spirálisok: Arkhimédész-f., Galilei-f., parabolikus -, hiperbolikus -, logaritmikus spirál, klotoid (= cornu spirál), lituus (pásztorbot), körevolvens;
valamint a láncgörbe, a traktrix, evolvensek.

Differenciálgeometriai leírás

A síkgörbét a térgörbék speciális eseteként kezeljük. A térbeli derékszögű koordináta-rendszer (X;Y) síkjában fekvő görbe leírható

(a) -- r = g ( t )   {\displaystyle {\vec {r}}={\vec {g}}(t)~} vektor-skalár függvénnyel,
(b) -- x = x ( t ) ,     y = y ( t )   {\displaystyle x=x(t),~~y=y(t)~} paraméteres egyenletrendszerrel,
(c) -- F ( x , y ) = 0   {\displaystyle F(x,y)=0~} implicit egyenlettel,
(d) -- y = f ( x )   {\displaystyle y=f(x)~} explicit egyenlettel,

valamint ez utóbbi három alakban polárkoordinátákkal:

(e) -- ρ = ρ ( t ) ,   φ = φ ( t )   {\displaystyle \rho =\rho (t),~\varphi =\varphi (t)~}
(f) -- Π ( ρ , φ ) = 0   {\displaystyle \Pi (\rho ,\varphi )=0~} ,
(g) -- ρ = p ( φ )   {\displaystyle \rho =p(\varphi )~} .

Hasonló formulák használhatók más koordináta-rendszerekben.

A görbe lokális jellemzői

Ívhossz

A görbeszakasz s ívhossza a ds ívelem integrálja a [t..t+dt] intervallumban:

d s = x ˙ 2 ( t ) + y ˙ 2 ( t ) {\displaystyle ds={\sqrt {{\dot {x}}^{2}(t)+{\dot {y}}^{2}(t)}}\,}
s = t t + d t r ˙ ( t ) d t , {\displaystyle s=\int \limits _{t}^{t+dt}\mid \mathbf {\dot {r}} (t)\mid dt,}

Érintő

Az görbe adott pontjában az érintő irányú t {\displaystyle {\vec {t}}} vektor a vektor-skalár függvény t szerinti első deriváltja:

t = r ˙ ( t ) = x ˙ ( t ) i + y ˙ ( t ) j {\displaystyle {\vec {t}}=\mathbf {\dot {r}} (t)={\dot {x}}(t)\mathbf {i} +{\dot {y}}(t)\mathbf {j} }

Normális

A görbe adott pontjában az érintőre merőleges n {\displaystyle {\vec {n}}} vektor a vektor-skalár függvény t szerinti második deriváltja:

n = r ¨ ( t ) = x ¨ ( t ) i + y ¨ ( t ) j {\displaystyle {\vec {n}}=\mathbf {\ddot {r}} (t)={\ddot {x}}(t)\mathbf {i} +{\ddot {y}}(t)\mathbf {j} }

Görbület

Az érintő irányváltozásának a pályamenti sebessége, az irányszög ívhossz szerinti első deriváltja:

g = d α d s = n t 2 , {\displaystyle g={\frac {d\alpha }{ds}}={\frac {\mid {\vec {n}}\mid }{\mid {\vec {t}}\mid ^{2}}},} .

A görbületi sugár (a simulókör sugara) a görbület reciproka:

ρ = 1 g {\displaystyle \rho ={\frac {1}{g}}\,} .

Különleges pontok

Inflexiós pont

Az inflexiós pontban a görbület g = 0 {\displaystyle g=0} , a két csatlakozó görbeíven ellentétes előjelű. Az inflexiós pontban az érintő metszi a görbét.

Csúcspont

Olyan pont, ahol a görbületnek (lokális) maximuma/minimuma van.

Szinguláris pontok

Kettős (többszörös) pont, ahol a görbe önmagát metszi.
Izolált pont: a többi résztől különálló, de a leképezés kép-pontja.
Töréspont: az érintő ugrásszerűen megváltozik ( 180 o {\displaystyle \neq 180^{o}} ).
Hegy: a pontban az érintő ellentétes irányúra változik.
Simulópont: ahol a görbe önmagát érinti, közös a két ív érintője.
Végpontok: a nem csatlakozó ívdaraboké és a korlátos görbéké.
Aszimptotikus pont: az egy pontra zsugorodó spirális határértéke.

Források

  • Pattantyús Gépész- és Villamosmérnökök Kézikönyve 1. kötet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1961.
  • J. N. Bronstein – K. A. Szemengyajev: Matematikai zsebkönyv, Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1987. ISBN 963 1053091
  • Courant – Robbins: Mi a matematika? Gondolat, 1966.
  • Reiman István: Matematika, Műszaki Könyvkiadó, 1992.
  • Reinhardt, F. – Soeder, H.: SH Atlasz-Matematika, Springer-Verlag, 1993.