Szalai Pál (tisztségviselő)

Ez a szócikk a tisztségviselő, könyvkereskedő és rendőrségi összekötőről szól. Hasonló címmel lásd még: Szalai Pál (egyértelműsítő lap).

Szalai Pál (egyes forrásokban Szalay, 1956 után az USA-ban nevét Paul Sterlingre változtatta) Budapest, 1915. szeptember 3. – Los Angeles, 1994. január 16.) könyvkereskedő, 1944–45-ben a Nyilaskeresztes Párt rendőrségi összekötője. Raoul Wallenberg titkos segítője lett, megszervezte a budapesti gettó fegyveres, rendőrségi védelmét. 2008. június 24-én, posztumusz a Világ Igaza kitüntetést és a Bátorság érdemjelet kapta.^[4][5][6][7]

Korábban nyilas ifjúsági vezető volt, 1937-ben a nyilasper egyik vádlottjaként együtt ítélték el Szálasi Ferenccel, de csakhamar kiábrándult a mozgalomból, és szakított a hungaristákkal. 1944. október 16-án Szálasi visszahívta, vezető pozícióba került a nyilas hatalomátvétel után. Mint a Nyilaskeresztes Párt rendőrségi összekötője bekapcsolódott Raoul Wallenberg zsidómentő tevékenységébe.^[8]

A gettók megmentésében jutott lényeges, sőt talán döntő szerephez Szalai Pál. Ekkor már nem utolsósorban az ukrán frontot megjárt, a háborútól megviselt iskolatársa és gyerekkori barátja, Szabó Károly hatására az a tudatos szándék vezette, hogy megpróbálja a nyilasok szélsőséges tevékenységét akadályozni.

Szabó mint írógépműszerész dolgozott a svéd követségnek. Dr. Fleischmann Ottó orvos-pszichológus a követségen meggyőzte, hogy vegyen részt az üldözöttek mentésében. Megszervezett egy Wallenberg–Szalai találkozót. Szalai kérte Wallenberget: ha bármiféle nyilas visszaélésről tudomást szerez, akkor azt közölje vele, és ő lehetőség szerint meggátolja azt. Ennek az együttműködésnek köszönhetően Szalai több sikeres mentőakciót hajtott végre.

A „Svéd Királyi Követség oltalma alatt álló” épületekben közel 15 000 lakó talált védelmet, a gyakran önkényesen is öldöklő nyilasok elől. 1945 januárjában Szalai elérte, hogy a német parancsnok, Gerhard Schmidhuber őröket rendeljen ki a gettóhoz és ezzel megakadályozzon egy feltételezett pogromot. Két nappal később a szovjetek elérték a két budapesti gettót is.^[9] A gettó megmentésének állítólagos történetét számos történész vitatta (Sipos Péter, Karsai László), Mihályi Balázs pedig részletesen cáfolta a legendát.^[10]

Nyilas múltja miatt Szalai kétszer került bíróság elé. Többek között Rózsahegyi Kálmán és más megmentettek is tanúskodtak az érdekében.

Domonkos István mondta róla egy 2004-es interjúban: „A háború után kétszer is megpróbáltak ellene eljárást indítani, de meg lehetett védeni. Dokumentumok voltak arról, hogy milyen módon segített, nem is ítélte el a Népbíróság.”^[11]

• 
  A budapesti népbíróság felmentő ítélete, 1947. július 2.
• 
  Az Államvédelmi Hatóság házkutatási jegyzőkönyve, 1953. február 23.

Az alábbi tények és dokumentumok csak az 1990-es években, Ember Mária,^[12] a Magyar Nemzet újságírója kutatásának nyomán kerültek nyilvánosságra.

1953 elején Budapesten Raoul Wallenberg halálával kapcsolatos koncepciós pert terveztek.^[13]

1945. január 12-én, Wallenberg utolsó budapesti estéjén a három vacsoravendége a svéd követségen, a Gyopár utcában^[14] dr. Fleischmann Ottó, Szabó Károly^[15] és Szalai Pál voltak. Másnap, 1945. január 13-án Wallenberg szovjet fogságba esett.

A koncepció 1953-ban a következő volt: Wallenberg gyilkosai az 1944-es Zsidó Tanács tagjai közt, Budapesten keresendők, nem a Szovjetunióban. Ezért dr. Benedek Lászlót, Stöckler Lajost, Domonkos Miksát, Szalai Pált és Szabó Károlyt az ÁVH letartóztatta.

Sztálin halálát követően^[16] a kirakatperben fogvatartott személyeket elengedték, de az iratokat titkosították. Domonkos Miksa nem élte túl, szabadlábon belehalt az elszenvedett kínzásokba.^[17]

Domonkos István a már említett interjúban ezt mondta: „Szalai Pált 1952 nyarán a háza elől vitték be az ávóra. Mindenféle kínzásokkal rávették egy olyan vallomásra, hogy látta, amikor zsidó vezetők, köztük Domonkos Miksa meggyilkolták Raoul Wallenberget a pénzéért. Amikor megvolt ez a vallomás, akkor lefogták a zsidó vezetőket.”^[11]

Faludy György regényében az ávós őrnagy beszéde jellemzi az 1953. szeptemberi szabadon bocsátások légkörét: „A Magyar Népköztársaság nevében bocsánatot kérek öntől azért az igazságtalanságért, jogtalanságért és méltatlanságért, melyet el kellett szenvednie. …figyelmeztetett, hogy a törvény hatévi fegyházbüntetést ír elő, amennyiben rabságunk körülményeiről, helyéről, okairól akár bármit is elárultunk. Azzal a jó tanáccsal szolgálhat, hogy a kérdezősködőket jelentsük fel, közvetlen hozzátartozóinknak pedig mondjuk, hogy tanulmányúton voltunk a Szovjetunióban.”^[18]

Szalai 1956 után az USA-ban telepedett le. Nevét Paul Sterlingre változtatta. Kaliforniában élt 1994-ig, haláláig.

1990 után Szalai Magyarországon kapcsolatba lépett a Magyar Nemzet újságírójával, Ember Máriával, aki az 1953-as Wallenberg-féle koncepciós perrel kapcsolatos kutatásokat végzett, könyvet írt a témáról.

Szekeres József nyugalmazott főlevéltáros kutatta fel újra az általa „magyar Schindlernek” nevezett Szalai Pálról szóló dokumentumokat és történeteket, amelyeket 1997-ben „A pesti gettók 1945 januári megmentése” című könyvében foglalt össze.^[19]

• Raoul Wallenberg
• Zsidó holokauszt Magyarországon
• Cipők a Duna-parton
• Rózsahegyi Kálmán

• Szalai Pál a www.holokausztmagyarorszagon.hu lapon, fényképe
• Mihályi Balázs: Budapest ostromának legendái, 1944–1945; Kárpátia Stúdió, Köröstárkány–Balatonfőkajár, 2022, ISBN 9789637010026
• Lévai Jenő: A pesti gettó csodálatos megmenekülésének hiteles története; Budapest, Officina 1946; 133. 
• Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése; Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 1997 (Várostörténeti tanulmányok); 115-118.
• Ungváry Krisztián: Hősök? A budapesti csata német katonai elitje; Budapest, Jaffa, 2019; 193-200.
• Bartha Ákos: A vérző város. Fegyveres ellenállás Budapesten 1944–1945; Jaffa, Budapest, 2021; 160.

• Karsai László: Szalai Pál. Politikai életrajz; Raoul Wallenberg Egyesület, Budapest, 2022 (Wallenberg-füzetek)