Szirmay Alfréd

Szirmay Alfréd
Született	1852. augusztus 19.[1] Bécs
Elhunyt	1900. január 15. (47 évesen)[1] Szirmabesenyő
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	földbirtokos politikus
Tisztsége	a magyar főrendiház tagja (1884–1900)
Sablon • Wikidata • Segítség

Gróf szirmai és szirmabesenyői, cserneki és tarkeői Szirmay Alfréd Tamás (Bécs, 1852. augusztus 19. – Szirmabesenyő, 1900. január 15.) magyar főrendházi tag, nagybirtokos és Borsod vármegye virilistája.

Apai nagyapai dédapai ükapja valójában Dessewffy-fiú volt, azonban a Szirmay család örökbe fogadta. Az adoptálás révén lehetett az, hogy mind a Dessewffy, mind a Szirmay javak örököse volt. Anyai ágon a Sáros vármegyei nemes szinyei Merse család leszármazottja.

1852-ben született gróf Szirmay István (1792–1857) császári és királyi kamarás, és nemes szinyei Merse Matild (1811–1889) első gyermekeként, római katolikusnak keresztelték meg. Édesapja előző házasságából négy féltestvére született,^[2] édesanyja előző házasságából pedig hét.^[3] Volt egy három évvel fiatalabb édestestvére, gróf Szirmay Gizella Olga (1855–1933). Négy éves volt, mikor édesapja meghalt. Temetésén megjelent I. Ferenc József király, aki a legenda szerint azt mondta a négyéves síró gyermeknek: „Ne sírj gyermekem, atyád helyett atyád leszek én”. Iskoláját a kalksburgi kollégiumban végezte, majd Münchenben folytatta tanulmányait a kor legjelesebb mestereinél.^[4] Birtokain több régészeti ásatást folytatott, valamint őrzője és ápolója volt családja fegyvergyűjteményének, amelyből kisebb múzeumot alakított ki. Amatőr régészeti expedícióinak eredményei újkőkori cserépleletek, szkítakori fegyverek, avarkori maradványok voltak. Ő is, de legfőképpen unokaöccse foglalkozott családjának levéltári rendszerezésével.^[5]

1878-ban házasodott meg nemes jakubjáni és újlublói Probstner Máriával (1851–1884). A friggyel jelentős anyagi bevételre tett szert. Az esküvői szertartás református keretek között zajlott a sajókeresztúri református templomban, mivel felesége erdélyi unitárius családból származott. Házassága által nem csak távoli unokatestvérek, hanem sógorok is lettek a kor híres magyar festőjével, Szinyei Merse Pállal, aki feleségével, Probstner Zsófiával többször is vendégeskedett a gróf szirmabesenyői kastélyában. 1879-ben festette meg a művész az ő és felesége arcképét, melyek jelenleg a miskolci Herman Ottó Múzeum galériájában tekinthetők meg.^[6] Szirmay Alfrédnak és Probstner Máriának három gyermeke született:

• István Tamás (Szirmabesenyő, 1881. július 27. – Szirmabesenyő, 1883. február 13.)
• Eszter Stefánia (Szirmabesenyő, 1882. december 26. – Miskolc, 1958. augusztus 2.), ő volt a grófi ág utolsó képviselője. Férje nemes dabasi Halász Zsigmond huszárkapitány.
• Ádám (Szirmabesenyő, 1884. május 9. – Szirmabesenyő, 1884. május 9.), édesanyja pár nappal születése után gyermekágyi lázban elhunyt.

A szirmabesenyői római katolikus templom főoltárképét a művészettörténészek szerint ő festhette.^[7] Életében ő volt az előbb említett templom kegyura, ebből kifolyólag az egyházi intézmény 1886-os helyreállítását javarészt ő finanszírozta. 1889-ben az özvegy Alfrédnak az édesanyja is elhunyt.

1893-ban a Pallas Nagylexikon szerint elvonultan élt szirmabesenyői kastélyában, ahonnan az írások szerint támogatta a hazafias és jótékony eszméket. Fegyver- és régészeti gyűjteményének egy része a Magyar Nemzeti Múzeumba, illetve a miskolci Herman Ottó Múzeumba került, a többi feltehetőleg a bécsi műkereskedelemben szétszóródott.^[8]

1900. január 15. reggelén hunyt el életének negyvennyolcadik évében, hosszas betegeskedés után,^[9] agylágyulásban.^[10] 1900. január 17-én helyezték örök nyugalomra a szirmabesenyői felső temetőben. Örököse lánya, Eszter volt, akit rokonuk, gróf Szirmay Vilmos gyámolított édesapja halála után.

Jelenleg Szirmabesenyő a település majális programjain emlékszik meg a tekintélyes és mecénás grófról, mely kulturális rendezvénysorozatra az ő és Szinyei Merse Pál leszármazottai is meghívást szoktak kapni.