Szmrecsányi Miklós

Szmrecsányi Miklós
Életrajzi adatok
Született	1854. január 19. Daróc
Elhunyt	1936. május 31. (82 évesen) Eger
Ismeretes mint	jogász író
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Szmrecsányi Miklós témájú médiaállományokat.

Szmrecsányi Szmrecsányi Miklós József Vince Károly (Sárosdaróc, 1854. január 19. – Eger,^[1] 1936. május 31.) művészettörténeti író, jogi doktor, miniszteri tanácsos. Szmrecsányi Pál szepesi, majd váradi püspök és Szmrecsányi Lajos egri érsek öccse.^[2][3]

Az ősrégi nemesi származású szmrecsányi Szmrecsányi család sarja. Atyja, Szmrecsányi Ödön (1812–1887),^[4] anyja, báró berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy Mária (1819–1888) asszony volt.^[5] A gimnáziumot Eperjesen, egyetemi jogi tanulmányait Budapesten végezte, ahol 1878-ban avatták doktorrá. Törvényszéki gyakorlata mellett művészeti tanulmányokat folytatott és 1888-ban az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat titkárává választották meg. Az európai nevezetesebb képtárakat, művészi iskolákat behatóan tanulmányozta és folytonos érintkezésben állott a művészet irányt adó tényezőivel. Ez utazásairól évenkint tanulmányokat írt, melyek nyomtatásban is megjelentek. Nyilvánosságra jutott emlékiratai a művészetnek erélyesebb állami támogatása érdekében befolyással voltak a képzőművészetek újabb nagyarányú fejlesztésére. Az ezredéves országos kiállítás alkalmából annak a fontos kérdésnek megoldására törekedett, hogy a hazai művészet legfőbb szükséglete, egy állandó, kellően világított és elegendően tágas műcsarnok létesüljön. A külföldi legjobb minták tanulmányozása alapján kidolgozott programja a képzőművészeti társulat által elfogadtatván, a kormány és a törvényhozás biztosította annak megvalósítását. Wlassics miniszter javaslatára 1895 elején osztálytanácsossá nevezték ki és a művészeti osztály vezetője lett. 1899. január 4-én nyugalomba lépett, mely alkalomból miniszteri tanácsosi címet kapott.

Cikkei a Magyar Szalonban (XI. 1889. A művészet pártolása), a Budapesti Szemlében (101. k. 1900. Szent orsolya legendája a történetben és művészetben), a Magyar Iparművészetben (1900. Az országos m. iparművészeti múzeum vásárlásai az 1900. évi párisi világkiállításból), a Művészetben (1906. Történeti művészet a halászbástyán).

• Eger művészetéről (Budapest, 1937)

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.  
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  

• Heves vármegye ujjáépitése Trianon után. Szerk. Békássy Jenő. Bp., Hungária Hírlapnyomda Rt., 1931.
• Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
• Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
• Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
• A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub