Tihanyi Vilmos

Tihanyi Vilmos, született Täubl Vilmos (Budapest, 1882. április 26. – Budapest, 1962. november 29.)^[2] színész, rendező.

Täubl Vencel és Váló Mária fia.^[2] Színpadra lépett 1900-ban a Városligeti Színkörben, majd 1901-ben Balla Kálmán színigazgató társulatánál szerepelt. Innen Krecsányi Ignác, majd Krémer Sándor igazgatóhoz szerződött, ahol már mint elsőrendű színész működött. 1908-ban Mezei Béla győri társulatához került, ahol az igazgató megbízta egy darab (Elvált asszony) rendezésével. Innen számítható rendezői tevékenysége. 1909-ben Komjáthy János kassai társulatához szerződött. Itt már egymásután bízták rá az operettek rendezését, úgy hogy rövidesen ő lett a kassai színház főrendezője. Komjáthy társulatától Sebestyén Gézához került és az ő társulatánál volt első pesti rendezése a Túl a nagy Krivánon (Budán). Mint színész kedvenc szerepei voltak a Bolond, Cigányprímás és Danilo. A temesvári társulattal 1920-ban a Budai Színkörben az Orfeusz az alvilágban című darab rendezésével olyan átütő sikere volt, hogy Wertheimer Elemér a budapesti Revue Színházhoz szerződtette főrendezőnek, melyből rövidesen Blaha Lujza Színház lett. 1922-ben átment az Unióhoz és 1924-ben a Király Színház főrendezője lett 1934-ig. 1936–7-ben a Kamara Színház főrendezője volt, 1940–41-ben Kardoss Géza társulatában rendezett, 1942 és 1949 között pedig a Fővárosi Operettszínház főrendezőjeként működött. 1938-ban Amszterdamban is rendezett. 1938. május 15-én Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot kötött Dobros István és Gyöngy Hermina lányával, Flóra Ilonával.^[3] Halálát tüdőgyulladás okozta 1962-ben.^[2]

Újszerű, merész elgondolású rendezéseivel úgyszólván iskolát teremtett Pesten, a tömegek mozgatásával, a színpadi ötletek újszerűségével biztosította az általa rendezett darabok sikerét. Nevezetesebb rendezései a felújítások közül a Sulamit, Orfeusz, Rip van Winkle, az újdonságok közül pedig Fifi, Régi jó Budapest, Mersz-e Märy, Diákszerelem, Királynő rózsája, valamint a Király Színház valamennyi darabjának beállítása.

• Tschöll (Schubert–Berté: Három a kislány)
• Gróf Carreró (ifj. J. Strauss: A cigánybáró)
• A kormányzó (Jacobi V.: Sybill)

• Farkas Imre: Túl a nagy Krivánon
• Henri Christiné: Fi-Fi
• Huszka Jenő: Mária főhadnagy
• Kálmán Imre: Csárdáskirálynő
• Faragó Jenő: Chopin

• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. IV. kötet (Rabatinszky Mária – Zwischenakt). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. 1931. 355. o.  

• Blaha Lujza emlékalbum. Szerk. Porzsolt Kálmán. [Bp.], Blaha Lujza Emlékbizottság, [1927].
• (szerk.) Németh Antal: Színészeti lexikon I–II. Színjátszás, színpadművészet, rendezés, film, tánc, varieté, színészies népszokások, Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930