Vad rénszarvas

Vad rénszarvas
Kifejlett bika
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Csoport: Scrotifera Csoport: Ferungulata Csoport: Patások (Ungulata) Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla) Csoport: Ruminantiamorpha Alrend: Kérődzők (Ruminantia) Alrendág: Pecora Öregcsalád: Cervoidea Család: Szarvasfélék (Cervidae) Alcsalád: Őzformák (Capreolinae) Nemzetség: Rangiferini Nem: Rangifer Faj: R. tarandus (Linnaeus, 1758) Alfaj: R. t. tarandus
Tudományos név
Rangifer tarandus tarandus (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Cervus tarandus tarandus Linnaeus, 1758 Rangifer tarandus domesticus
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Vad rénszarvas témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Vad rénszarvas témájú kategóriát.

A vad rénszarvas (Rangifer tarandus tarandus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába tartozó rénszarvas (Rangifer tarandus) egyik eurázsiai alfaja.

A vad rénszarvas előfordulási területe a Skandináv-félsziget nyugati része, főleg Norvégia. Állományának a legnagyobb része, körülbelül 30-50 ezer állat eme ország középső és déli részein, azaz a Sør-Trøndelag, Nord-Trøndelag és Észak-Hedmark megyékben található meg. Egy kisebb, 6-7 ezer fős állománya a Hardangervidda fennsíkon él.

A genetikai vizsgálatok szerint az északibb és a délibb állományok meglehet, hogy nem tartoznak ugyanabba az alfajba. A Dovrefjell-hegységi állatok genetikailag közelebb állnak az egykoron Bering-földhídon élt rénszarvassal, mint a délebbi norvégiaiakkal, melyek közelebbi rokonságot mutatnak a Dél-Európában élt jégkorszaki rénszarvasokkal. Az is meglehet, hogy eme rénszarvasok a keletebben élő finn erdei rénszarvasból (Rangifer tarandus fennicus) fejlődtek ki.

A vad rénszarvas a háziasított rénszarvas őse; manapság a házi változatból Norvégiában a 2017-es évi adatok szerint, 1,2 millió egyed létezik. Ez a félháziállat úgy a számiknak, mint a norvégoknak fontos táplálékforrás és hagyományőrző tartozék.

A közepes és nagyméretű rénszarvasok közé tartozik. A suta körülbelül 40-100 kilogrammos, míg a bika 70-150 kilogramm közötti. Mindkét nemnek van agancsa, de csak a bika verekszik vele. A nyári szőrzete általában világosbarna, fehér tükörrel, de egyes változatainak feketék a lábaik és krémes-fehér a nyakuk. A téli bundája teljesen krémes-fehér, vagy egyeseknél piszkos-sárga vállal és háti résszel.

E rénszarvas tápláléka is, mint akármelyik másik alfajé, főleg zuzmókból és perjefélékből tevődik össze. A nyíltabb térségeket részesíti előnyben. A fiatal példányokra eurázsiai hiúzok és rozsomákok vadásznak, míg a felnőttet leterítheti az európai barna medve és a szürke farkas.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Mountain reindeer című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. szeptember 13.)
• Wild reindeer in Norway
• Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
• Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 67.
• Mammals'Planet

• Czuczor Gergely és Fogarasi János (1874): A magyar nyelv szótára. Hatodik kötet. Budapest.
• Hesykhios in Schmidt, M. (1867): Hesychii Alexandrini lexicon. Jenae.
• Pseudo-Aristoteles in Bekker, I. (1837): De Mirabilibus Auscultationibus. Pp. 101–143. In Aristotelis Opera. Tomus VI. Oxonii.
• Pseudo-Aristoteles in Thayer, W. P. (n. d.): Aristotle: Minor Works. On Marvellous Things Heard (de Mirabilibus Auscultationibus). Bill Thayer’s Web Site.