Vetés (Románia)

Ez a szócikk a településről szól. Hasonló címmel lásd még: Vetés (egyértelműsítő lap).

Vetés (Vetiș)
Szerdahelyi Ágoston kúria
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szatmár
Község	Vetés
Rang	községközpont
Irányítószám	447355
Körzethívószám	0261
SIRUTA-kód	139367
Népesség
Népesség	2606 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	791
Népsűrűség	56,22 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	46,35 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 47′ 58″, k. h. 22° 46′ 29″47.799484, 22.77477647.799484°N 22.774776°EKoordináták: é. sz. 47° 47′ 58″, k. h. 22° 46′ 29″47.799484, 22.77477647.799484°N 22.774776°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Vetés falu Romániában, Szatmár megyében, Vetiș központja.

Vetés (Vetis) Szatmár megyében, Szatmárnémetitől nyugatra, a Szamos bal partján található település.

Az Árpád-kor eleje óta lakott település nevét már az 1200-as évektől említették az oklevelekben: Nevét 1332-ben Vetes, 1435-ben Wethes1459-ben Vethes -ként írták.

Az 1200-as évek elején Kristóf comes a nagyváradi egyháznak hagyta.

A település 1241-ben, a Tatárjárás-kor elpusztult, később V. István király, IV. Béla király fia 1266-ban a Kaplon nembeli "ördög" Simon comesnek, a Vetéssy család ősének ajándékozta.

1312-ben iktatták be itt "zonga" Pétert a Vetéssy család megalapítóját és Endus fiait örökségükbe.

1325-ben már csak Péter fiai vannak Vetés falu birtokosául nevezve.

1366-ban a Vetéssy család tagjai vannak birtokosául megnevezve. Egyedül az övék maradt egészen a 19. század elejéig.

1459-ben Vetéssy Miklós a Szamos-on hídra, révre és révbér szedésére nyert szabadalmat.

1612-ben Kaszás Bálint is kap itt részt egy Szamoson levő malommal.

1616-ban Pethő István szintén malmot kap itt adományba.

1625-ben Kökényesdi Péter – bár a Vetésiek ellentmondanak – is részt kap itt. Majd ugyanő Vetéssy lányt vett feleségül, s leányai (Szilágyi Ferencné és Dolhai Pálné) leánynegyedet kaptak a Vetéssy birtokból.

1703 augusztus 28-án II. Rákóczi Ferenc kuruc seregei a mai falu „Gorzás" nevű határrészében táboroztak. A szatmári várat ostromló hadsereg vetési táborában fogalmazta meg Rákóczi a híres vetési pátenst, melynek fő motívuma a jobbágyok felszabadítása volt.^[1]

1769-ben a Vetéssy család leányági rokonai és birtokos társai a Bottka, Szentlászlay, Szerdahelyi, Uray, Szigethy, Muray, Berey, Sződényi, Zálog és Nagy családok.

1810-ben a fentieken kívül még több család: a Bagossy, Darvay, Pálóczy Horváth, Markocsán, Korda, Kerekes, gróf Teleki, Bakay, Kállay, Várday, Kengyel, Patay, Mátay Uszkay, Elek, Kelemen, és Korchma családok voltak itt birtokosok, de később még a gróf Eszterházyaknak, Nemes és Sántha családok is.

A 20. század elején Szerdahelyi Ágostonnak, Papolczy Gyulának, és Szent-Iványi Zoltánnak van itt nagyobb birtoka.

Vetés határába esetek egykor Gyülevész, Gelénes és Almás elpuszt falvak is.

A 16. században még népes falu volt, s Vetéssy család birtoka. Azonban a Báthori-család tagjai kapták meg 1515 től a Vetéssyek hűtlenségbe esése miatt.

1552-ben a Vetéssy család kapott rá új adományt.

1601-ben Mezőszentmiklósi János, 1612-ben Kaszás Bálint, 1625-ben pedig Kökényesdi Péter kap itt birtokrészt.

Vetés falu még az 1703-as évben említve van, később azonban nyoma vész.

Gelénes (Gyllyenes) is nagy népes település volt egykor. Nevét 1215-ben említették először Gylian néven. Neve személynévi eredetű, a Kilián~Gellén keresztnévből keletkezett, magyar névadással.

1273-ban Cedrek határjárásában említik Gelénes fia Jakab Szamos melletti földjét.

A Mohácsi vészig többször tartottak itt megyegyűlést is, például: 1341, 1351, 1367-ben is.

A település a Nagymihályi családé volt, mely azt Domokos szatmári polgárnak adta zálogba. 1405 óta puszta, és a Vetési család birtoka volt.

Gelénes a Reformáció korában újra község lett, még imaháza is volt.

Almás földjét 1383-ban poss Almasnak írták, mely szintén önálló község volt.

1294-ben a Rátholtiak birtoka volt, 1358-ban Pásztói Hasznosi Domokosé, 1404-ben a Bogáthyaké, s vele 1544-ben a Perechey család kapja.

1420-ban a Vetéssyeknek, 1430-ban a Kusaly Jakcsoknak van itt részbirtoka.

1515-ben a Báthori-család, 1544-ben Perényi János is részt szerez benne.

Vetés határában, a Szamos Gorzsás nevű kanyarulatában a kurucok 1670-ben titkos erősséget építettek. 1703-ban itt ütött tábort Rákóczi serege a Tiszabecsi győzelem után, hogy a Szatmári várban levő németeket megakadályozza az élelemszerzésben.

• Református templom – A mai református templom először a katolikusoké volt. Vetési Albert veszprémi püspök építtette részükre 1450-ben, az 1241-ben elpusztult Szent Miklós templom helyett. Később a reformátusoké lett. 1792-ben renoválták, de két év múlva leégett, azonban hamarosan újra felépítették.
• Görögkatolikus templom – Az 1800-as években épült.

• Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.